Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - A diák és a munkás találkozása

„Bennünk egy szép ország rejtőzik, mint gím a fekete csalitban. .." igen: bennünk az új generációban és a munkásságban. Ezzel az érzéssel nyúlt az új nemzedék a magyar munkás keze felé. Egy idő óta ez az érzelmi szocializmus kezd értelmi szocializmussá válni, amint érik az ember és érik az élet vállalásának ideje, úgy érik és el fog jönni az az idő, hogy teljesen megérik nem ötven Sarlós diákban, hanem egy új magyar embertömegben a szocializmus vetése. Ma még a polgári osztályból ki kötélhágcsón, ki létrán, ki hajókötélen ereszkedik le közülünk ide hozzátok, akiket a munka nem bágyaszt el, akiket a világtőke nem hajlít meg, hozzátok, akik kevesen, de egyre erősebben e dallal mentek előre. Nem arról van szó, hogy a mellétek-állás egy pártlegitimációban nyilvánuljon meg, hisz akkor vége volna ennek az ifjúsági mozgalomnak és a fiatal tömegek itt és más magyarságrészekben is, ott maradnának bezárva a kispolgári világ reménytelenségében. De arról van szó, hogy a fiatal nemzedék csatlakozása a szocializmushoz lélekérlelő és nyugtalanító, tudományos és praktikus belátásokra és tervekre vezető erőt jelentsen, jelentse a munkás és paraszt találkozását a diákkal, az új magyar értelmiséggel, jelentse a társadalomalakító erők kirobbanását az új márciusban s az új márciust ne csak itt, de az egész Dunamedencében, minden nép számára, mely kész az új társadalmi rend befogadására. Fel kell rázni s tanítani most nekünk az egész fiatalságot, a kenyértelen jövő elé révedező fiatalok ezreit s tudatosítani bennük, hogy a létező rendben láncaikon kívül nincs mit elveszíteniök. 48