Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - Anti-Spengler

Az ősi fajból, a parasztságból, emelkedik ki a társadalom, melynek kinevelt rendje a nemesség, kiképzett rendje pedig a papság. A harmadik rend, a polgárság, valóban nem is rend, hanem a rendiségnek a tagadása. A belső élet szabályozója a jog, de joga csak annak van, akié a hatalom. A külső élet szabályozója a háború, ez az államok egymásközti érintkezési formája. A fauszti állam a nyugati lélek anyai gondoskodásának szépséges szimbólumát jelenti és ennek az anyai komplexumnak tökéletes megtestesülése. A parlamentarizmus csak a polgári forradalom folytatása más eszközökkel. De ez már a vég kezdete, mely után a szellem és a pénz uralma megtörik, a vér még egyszer átüt: a napoleonizmusból cézárizmus lesz. A harmadik renddel meghaltak a kultúra nagy életformái, most virrad fel a nagy hatalmasságok kora. Az idő küszöbén megjelenik a tett embere és a vak véletlen veszi kezébe a népek sorsának irányítását. A fátum vezeti a világ rendjét. Az életet a faji erők irányítják, amelyek ismét diadalra jutnak. Győztes az a nép, amelyben a legtöbb faji erő maradt meg! A civilizáció jellemvonásához tartozik, hogy a pénz mindenki urává akar lenni. A pénz uralmát politikai fegyverével, a demokráciával együtt a cézárizmus öli meg. Ez a vér győzelmes felvonulása lesz a pénz ellen. Ha pedig, mondja Spengler, az új rendet szocializmusnak neveznők, akkor ez a jognak is a harca a pénz ellen. Nyilvánvaló, hogy ezt a spengleri társadalmi elméletet nem lehet szocializmusnak nevezni. Az egész világ ma valami nagy és lényeges javításra vár és főképen a társadalom megszervezéséről van szó. A fejlődés és haladás törvényeit a szociológia társadalmi törvényszerűségnek ismerte fel. Ezen a vona28