Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - Anti-Spengler

Ion eljutott a történelem misztériumszerűségénelv megoldásához, amikor a marxi materialista dialektika álláspontját megismerte. Az egész új európai filozófia át van itatva a marxizmus bölcseleti elemeivel. A társadalomtudomány módszertant kapott a történelmi materializmusban és a gazdasági viszonyok történelemalakító tudatot nyertek általa. A szocializmus világmozgalom lett Marx fogalmazásában és egy kauzális törvényszerűséggel feltörő objektív szükségességű társadalom képét vetítette a polgári Európa elé. És akkor jön ez a német poéta, aki Goethe és Nietzsche unokájának vallja magát, és haszontalan forradalmat csinál egy politikai, szellemi és materiális nyomor mélypontjában zátonyozó polgárság körében, hogy a maga metafizikai hegedűszavával odaszorítsa egy színes reménytelenség sziklafalához. Mert Spengler, a nagy varázsló, előbb kivégzi a kultúrákat, kimutatja, hogy nincs a világon fejlődés és haladás, kivégzi az emberiség egységes frontjának összes kilátásait, azután a zseniális zavarosság kék ködében, a kiterített eszmék antóniuszi siratása közben olyan feltétel-nélkülien, olyan túlvilági rendezésben, hogy belecsuklik a naiv ember: egyszerre trombitálni kezdi a kérlelhetetlen fátumot. Ez a fátumhirdetés, a vizenyős szemű buta sorsnak, a kiszámíthatatlanságnak, az irgalmatlan végső pontnak, ennek a kivédhetetlenségnek és beletörődésnek gyanús szószólása : Spengler kétkötetes könyvének főhőse. De mit akar Spengler a fatalizmussal? írástudásának legnagyobb erejével hirdeti, hogy a sors, minden kultúra és élet sorsa vezérli titokzatosan és kiszámíthatatlanul az emberek és kultúrák életét. Nincs tehát szabad emberi akarat, hiába minden, az emberi 29