Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - Anti-Spengler

volna azt is, hogy egyetemi előadótermek, szeminá­riumok agyonfaragott padjaiban éhesszemű diákok, Öregek és fiatalok, hogy bújják a müncheni Oskar Beck kiadásaiban megjelent szürke vászonkötésű könyvet s valóságos skolasztikus vitáktól duzzadnak a főiskolai folyosók. Ezek voltak azok a napok, ami­kor kávéházak márványasztallapjain, mint egy mohó pálma virágzott ki a nyugati kultúra pusztulásának ópiumos tana, újságok, folyóiratok hasábjain széles zászlókon lebegett Spengler kultúrfilozófiája és látni­való volt, amint ebből a filozófiából leszűrődött egy spengleri mentalitás, amint kiemelkedett itt a speng­leri attitűd. Lassan egy embertípus lett láthatóvá, amelynek szájából spengleri citátumok estek ki és egy meghajló fatalizmus kezdett ráborulni az embe­rek agyára. Aki ezt látta, kétségtelenül bizonyosnak vehette, hogy itt egy tömegszuggesztióról van szó, hogy Spengler gondolatainak lírai dinamikája olyan átható erőt adott egy író kezébe, melyet csak Rousseau ha­sonló vonalú etikai anarkizmusa tudott a történelem­ben felmutatni. Tulajdonképen forradalmárnak indult Oswald Spengler, de polgári reakció lett belőle. Mert magával hozta egy végzetes zseni lelkét és valami törvényszerűség volt abban, ahogyan ezt a szenvedélyes aktivitást egyetlen gesztussal átkap­csolta a nyugati kultúra fölött gyakorolt bírálatába és a nyugati filozófia sírversének ünnepélyes megírá­sába. Ahogy ő csinálta a maga kultúrfilozófiai szin_ tézisét, a tudásnak, az összehasonlító erőnek, a köl­tői tehetségnek ezt a német ég alatt sűrűsödő fres­kóját, ahogy a misztikumba számította ki az elérhető hatás legnagyobb lehetőségét, ahogy kifutotta a há­25

Next

/
Thumbnails
Contents