Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Három ember - A százéves Tolsztoj

jában. És a spengleri történelem malíciája Lenin kezeibe tette át az orosz társadalmi forradalom lehetőségét. Az orosz róna földrengésszerűen megmozdult és a gogolyi fatalizmus trojkája a levegőbe repült és széthullott Európa ráncain. Tolsztoj? Törvényszerűen elmaradt a forradalomból. Elvesztette volna a fejét, ha benne marad. És annyi tragédia után még meg is kellett halnia. Egész életében félt a haláltól és gyűlölte őt. összeborzadt, ha lelkén át rágondolt. Nem ment a fejébe, hogy ő, a nagy Tolsztoj is meghaljon, megdögöljön a teste úgy, mint a másé. Az a test, amelyik a halhatatlan lelkét hordozta : minden ember nyitott sebét, melybe mindenki beledughatta ujjait. És mikor az asztápovi vasútállomáson meghalt, követni akarta az orosz muzsikot, aki halálát érezvén a pusztába vonul, hogy egyedül lehessen az úrral. Tessék ránézni Európára, keresztmetszetben kutatni az összes problémákban. Tolsztoj Nikolaj evics Leó már csak szűk etikai mozgalmakban vesz részt» Regényeit újból kiadják, a Feltámadást világgá utaztatja Hollywood filmje, most ünnepelni fogják oelanderes, zöldposztós asztalok körül. De világmegváltásában nem hisz Majakovszkij után senki. Olyan öreg lett. Mint egy nyugodt nagy szent, aki fából van végtelen idők óta, a levegőt kiszivattyúzták körülötte és régi bibliák molyszagával sűrítették be az ő terét. Öreg. Legalább kétszáz éves már. 181