Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Három ember - A százéves Tolsztoj

A százéves Tolsztoj Az orosz róna Jasznája Foljanáján született és az idő nem csinált bethlehemi hátteret bölcsője köré. Úr volt, grófi anyakönyvbe jegyezték fel, katonatisztnek készült és Tolsztoj lett belőle. Nagyobb sikere nem lehet egy írónak, mint ennek az orosznak volt, aki apostoli szakállával, merengő kék szemével a tisztára mosott gyolcsingben fénykép lett a protestáns szekták házafalán és súlyos amulet az evangéliumi tisztaságért sóhajtozó szívekben. Mikor meghalt: szegényebb lett Európa, mert elvesztette a tizenharmadik apostolt, aki óriási szaltómortálé között Európa nevében dialógusokat folytatott az istennel. A történelmi materiálizmus ádáz honfoglalásakor ő volt az egyedüli etikai lényegesség, amelyik előtt kérdés nélkül meghajolt a nemzetközi koprofilia.. Az Ilja Rjepin olaj képei: a szántóvető Tolsztoj, a cipőcsináló Tolsztoj futtatták be az álmos csodálkozású világba. A muzsiking volt a reklámja és Oroszország a nagyszerű devizája. S Tolsztoj nagyon értett hozzá, hogy kihasználja a korforduló órákat és a fauszti kultúra oszlásnak induló teste alól mesteri kézzel verje az örök emberi bizonytalanság nagydobját. És egyre nőtt, magasabbra és metafizikaibbra, sioni köd lepte be s mikor halála hírét hozták az újságok: nem kellett az égbe emelni, már arrafelé tartott. Nagy író volt. Korának legnagyobb epikusa. Az Anna Karenina, a Háború és Béke, a Feltámadás kétségtelenül a realista regény klasszicizmusa. Mestere volt a komponálásnak és az anyaggyúrásnak, úgy épített, mint egy mérnök, sőt még annál is tökéletesebben, mint egy zseni, akiben isteni alkotóerők dolgoznak. Alakjai mind hús és vér, dübörgő cselekvé12 177