Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Mi lesz Szlovenszkóból? - Van menekvés!

Van menekvés! Igaza van Makkai Sándornak : van menekvés. Az egységes nemzet testéről nemzetiségbe esett mai magyarság-részek számára, Erdélyben is, Szlovenszkón is, van menekvés: új élet. Tizenkétesztendős torzók és íhiába-próbálkozások nem a megszületett új dominiumok önkényességéből lettek kisebbségi magyar sajátossággá. Fel kell tenni ma a kérdést: vájjon maguk a kisebbségek mindent megtettek-e már, amit megtehettek, hogy biztosítsák a maguk megmaradását, kifejlődését, különös helyzetük küldetését a magyar szellemiségre nézve? E pillanatban Szlovenszkón nincs felelet erre a kérdésre. Ki adná meg, aki valóban tiszta és igaz, hogy így beszélhessen s akiben ma politikai érdek helyett a kettős nyomorban fetrengő százezrek vére hullámzik? Itt nincs erre megnyilatkozási tér. A szabad magyar szó egy idő óta elveszett, dolgaink vígarcú analitikus ritmusa elszikkadt az új generáció mai csöndjében; elfeküdtek a nagy lázadások. Sosevolt, sosehitt szituáció ez Szlovenszkón 1931-ben. Csak ki kell nézni az újság lepedőiből, hogy az ember tájékoztassa magát a saját háza táján. Megyünk vissza: a felváltott múltba, amikor nem kellett törődni semmivel, amikor mások végezték a munkát, elég volt, ha a jó kispolgár letörölte minden nap a port Petőfi Sándor gipszszobráról, zálogba vitte az utolsó hat ezüstkanalat s kétszer szidta le Ady Endrét meg a forradalmakat. Megyünk vissza, barátaim, figyeljétek meg a kisvárost, a táncokat, a slágereket, az u j ságriportokat, a színház operettjeit; mérjétek öszsze a munkanélküliség számaival és a gazdasági válság ijesztő színeivel: mi ez, ha nem hazugság, takar165