Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Mi lesz Szlovenszkóból? - Nyitra avagy Szlovenszkó

láttam. S mellette, olyan rikító tőszomszédságban, mint egy Jókai-regényben a Gazdag és Szegény relációja, a legnyomorúságosabb vityillók, sápadt, tüdővészes gyerekekkel, akik golyócskáztak a fal mellett. Ide kellett jönni, hogy ezt meglássa az ember. Vannak helyek, ahol a problémák élesen csoportosulnak a kettőspontok felé. A Zoborról hozzák le kocsikon a vizet Nyitrára, mert a városnak nincs csatornázása. Hívnak, maradjak itt, este megyünk a moziba, igen, a víz nagyon jó, valóságos ásványvíz, az étteremben jóllakhat az ember, esteledik, a nap vörös csóvákban ragyog a kiáradt Nyitra vizén, amely körülveszi ezt a különös várost, mint egy futóárok a várat. Körülveszi és tartja. Azalatt, szemben a várral van egy másik hegy, ahol most temetnek. Tisztán cseng a halálharang. A vonat már indul és gondolni kell, folyton és egyre elmélyülő elemzésekkel Nyitrára, amelyik szimbóluma Szlovenszkónak. Gondolni kell és gondoskodni Szlovenszkóról. 164