Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Mi lesz Szlovenszkóból? - Nyitra avagy Szlovenszkó

zik magukat, egy újságot olvasnak, a Színházi Életet úgy ismerik, mint a lipótvárosi kávéházi habitüék, benn élnek, szobáikban és házaik között, irtóznak minden izmustól és azt a szót, hogy magyar: úgy ejtik ki, mintha egy álmot tapogatnának körül vele, puhán és minden mai tudatosság és átértékelés nélkül. Mi lesz veletek? Le kéne őket fényképezni és kitenni e cikk szövegébe, mint ahogy Tucholsky tette a németekkel nagyszerű persziflázskönyvében, a Deutschland, Deutschland über Alles-ben. Mégis valami fájó érzés fog el. Szeretném őket felrázni és azt súgni a fülükbe : Nézd, kispolgár, fuss el a sörtől, szimbóluma ez a te gyökértelen vergődésednek. Légy okos, nézd, két órányira innen, a Zobor körül magára maradt palócfalvak nyikorognak a szélben, mint a magányos nyárfák, parasztok, testvéreid, földmunkás-proletárok, akik a tőke damokleszi gesztusai alatt hajlonganak a föld felé, menj el hozzájuk, járj el hozzájuk, segítsd őket. Te orvos, ügyvéd, tanító, iparos vagy, szólj nekik, kötődj hozzájuk. Nézd tovább: a világ hullámvölgyben fetreng, Szlovenszkó kis hajó benne. Tenni kell valamit. Ne zárkózz magadba, a vasárnapi sörghettódba, nevetséges félmûveltségedbe, el fogsz pusztulni; satnyulsz, kihalsz és tábla leszel te is a nyitrai táblák között, melyek nem érdekelnek senkit. Szlovenszkó ! Itt élned és halnod kell ! De főleg megmaradnod kell, ez a parancs, ez az ökonómiai törvény, gondolkozz végre egészséges szemmel. Zsebpolitikusaid, újságod, Szinházi életed, rossz és rozoga fiakkereid vannak, vannak poros sétáid a Zoborra és vissza, így élsz ősi városodban, így jössz és mégy el. Ennyi az élet? A leggazdagabb nyitrai polgár modern villáját is 163