Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Mi lesz Szlovenszkóból? - Pozsony és Szlovenszkó

ez alapjában véve, itt jelennek meg a három nemzetiség háromnyelvű napilapjai és könyvei, itt szólalnak fel cseh előadók németül és németek magyarul — és roppant örülök, hogy Benyovszky Károly kedves barátom könyvét a régi Pozsony mondáiról és meséiről — ime — németül, magyarul és szlovákul is lehet megkapni valamennyi könyvkereskedésben. Nem áltatom magam, hogy Pozsony lakosai élnekhalnak a progresszióért és a gazdag polgárság mindent feláldoz a kultúráért, ahogy két- és háromszáz esztendőkkel ezelőtt tette, amikor céheket, nyomdákat, eretnekséget, szabadgondolkozást, Ventúr uccát és „Pressburger Zeitung"-ot csinált. A pozsonyi kispolgár kispolgáribb a kassainál vagy zsolnainál, notórikusan konzervatív, szentimentális, anekdotás ós szelíd. Vannak itt magyar könyvkereskedők, akik a kirakatba német könyvet raknak s akiket épen mostan a prágai Otto-cég pozsonyi fiókja tanít a magyar könyv modern eladására, reklámjaira. Pozsony főváros és eltakarja az országot. Ha egy előkelő idegen idekerül: megmutatják neki a várost, a múzeumot, a kikötőt, a templomokat, a régi országházat, ahol a jobbágyokat szabadították fel, elviszik a Duna túlsó oldalára, hogy gyönyörködjék a város látképén, megtekintetik vele a rádiót és elviszik Szőllősre. ahol tudniillik a repülőket lehet megnézni meg szlovák varrottasok és boroskancsók előtt merengeni az etnográfiai kultúra szeretetével. Bent aztán fekszik az ország. Pozsony mögött: egyre északabbra, egyre keletebbre és mindenüvé, ahová még elvisz a gyorsvonat, amely két irányban szeli át az országocska testét. Pozsonyon túl fekszik az ország: Szlovenszkó! Postyén és a Tátra, idegenekkel és betegekkel, akik itthagyják pénzüket és pantheista lírai 156