Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)
Egy nemzedék arca és harca - A halott március
A halott március Március idusa meghalt és kiterülve fekszik az ónszínű magyar ég alatt. A halott arca mintha mosolyogna. Mintha ennek a döbbenetes mai magyar haldoklásnak hazug kispolgári idillje verődne rá a történelmi vonásokra. A bebalzsamozott magyar Múmia üres szemeivel, meztelen fogsorával: rettenetes mementóként ordít a múzeumok vitrinjeiből, ahová bezárták. Ez a hang keresztülsikolt e sáros nap minden puffogó frázisán, a nemzeti kollektív temetkezési vállalatok tengernyi bűnén és szilárd frontjának sorain. Ez a kiáltás egy pillanatra felráz a tespedtségből és megnyílnak előttünk a szemhatárok. Ezernyolcszáznegyvennyolc március tizenötödike, ebben nincsen destruktív vétek, forradalom kikiáltása volt. Valóban másfél esztendő leforgása alatt végeszakadt a feudális osztályuralomnak Magyarországon. Középeurópa kalitkájában néhány hónap alatt új életkeretekbe szerveződött be az ország. És felvette a harcot egymaga: két birodalom hatalmas seregével. A magyar szabadságharc európai szereplés volt és a márciusi ifjúság forrongása a francia forradalom ízét adta. A tizenkét pontban benne volt: a sajtószabadság, a felelős minisztérium, az évenkénti országgyűlés, a törvény előtti egyenlőség, az egyenlő közteherviselés, az esküdtszék felállítása, a nemzeti bank, a katonaság itthontartása és az egyesülés Erdéllyel. Ebben a forradalomban dalolta meg Európa felé legszebb magyar líráját Petőfi Sándor. Ezekben a lelkesedéssel és kitartással telített rohanó napokban proklamálta a történelem lelkiisme14