Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Mi lesz Szlovenszkóból? - Nyári riport Szlovenszkóról

Nyári riport Szlovenszkóról Vasárnap reggel felébred az intellektuális nomád, rövid nadrágot húz fel, apacsingbe bújik, sonkát, sza­lámit, almát, csokoládét és dióspatkót csomagol a hátizsákjába, megtölti a termoszt, fürdőruhát és zöld szemüveget vesz magához s kora hajnalban, amikor a z első tejeskocsik dübörögnek végig azuccán, elindul a hegyek felé. Vannak, akik nullásgéppel levágatják a hajukat s hisznek a megújhodás törvényében, szorgalmasan dörzsölik fejük búbját haj szesszel, tükörben nézege­tik napestig a tonzurájukat s haj filozófiát kezdemé­nyeznek e materiális kor peer gynti lépcsőin: Van­nak, akik hófehér kabátba bújnak, éjfélkor felülnek az autóra s kimenekülnek az Alpesek felé. A villákon lecsukódnak az ablakredőnyök s az erkölcsös éjsza­kában vidám betörők siklanak át a kerítéseken. Van­nak, kik lenolajjal dörzsölik be magukat s Glaeser re­gényével meg egy pohár joghurttal kiülnek Lidóra. Vannak, akik Dévénybe utaznak, vannak, akik a ligeti padon újságot olvasnak és pipafüstöt fújnak a szú­nyogok közé, amelyek tagadhatatlanul úgy elszapo­rodtak Pozsonyban, mint Afrikában jóidőben a sás­kák. Mindenki keresi a maga nyarát, életét az élet­ben s élvezetet a vasárnapban. Ilyenkor, kora haj­nalban, amikor semmit sem érezni a hajnal üdeségé­ből, minden égető, senyvesztő, fülledt s az embernek máris fájni kezd a szeme a hőségtől, ilyenkor már a hegyiligeten túl jár barátunk, az intellektuális. A mezőkön rezeg a napfény, kicsiny falvak fehér­pirosan énekelnek a pacsirtával, vonat püffög az akácok között, autók suhannak el az országút nagy­szerű aszfaltján s messziről ködlik fel a dévényi kúp 10* 147

Next

/
Thumbnails
Contents