Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - Az új szlovák generáció irodalma

a Majakovszky-versek patétikus sanzonossága fejezi ki s aki a forradalmi tartalmat naturalista képek­ben meséli el; ide sorozhatjuk a generáció másik pó­lusán lévő Emil Boleslav Lukáčot, a már-már babitsi vágású, igen termékeny, igen nyugatos, for­makényes költőt (aki az Elánban egy Ady meg egy Juhász-versfordítással is szerepel s egy kötetre való Ady-verset ültetett már át szlovákra), továbbá az erősen generációs s erősen politikai jellegű Andrej žarnovot, a szlovák öncélúság legkategórikusabb poétikai kiöntőjét; a nagyon egységtelen, bőversű dússzínű polgári szemléletű Ján Smreket, s Ady szószerinti epigon j át a már elhallgatott, valaha pe­dig igen harcias Borínt. A prózaírók közül ebbe a generációs sorba tartozik Urbanon kívül : Peter J i­lemnický a Víťazný pád (Győzedelmes hullás) cí­mű szociális parasztregény írója, továbbá Géza V á­m o š, aki az Atomy Boha (Isten atomjai) című re­gényében merész analízist nyújt a szlovák polgári társadalomról, s a sor máris bevégződött. A kritiku­sok közül első látásra emelkedik ki az új nemzedék legjobb marxistája : Vlado Clementis s a legmé­lyebben boncoló, korfelelősségében és céltudatossá­gában hiánytalan Dániel Okáli, kik egy sereg fiatal íróval együtt a legerősebb generációs hatást érték el Szlovenszkón. Lapjuk a Dav volt, amely egy idő óta kénytelen meg nem jelenni, úgyhogy a szlovák új generáció, melynek alig van megjelenési és kiérlelési lehetősége a napisajtóban, pillanatnyilag fizikai ne­hézségekkel küzd. Az anyagi bázis megteremtése olyan eszmék kiérlelése és széjjel szórása számára, amelyek nem szolgálnak társadalmi, politikai közös­séget vagy magánérdekeket, mindenütt nehéz, s Szlo­venszkón talán nehezebb, mint másutt. 126

Next

/
Thumbnails
Contents