Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - A közönség árulása

A közönség árulása A művészet sose iparkodjék népszerű lenni. A közönség iparkodjék művészivé válni ! Oscar Wilde. Most, midőn szerte-széjjel divatját járja az írástudók és művészek árulása s eme árulás olyan tételekbe szedett világgá-ragasztása, ahogyan azt például a francia Julien Benda írta meg, e pillanatban fordítsuk meg e finom analitikus vésésű francia érmet másik oldalára. írástudók, művészek követték el az árulást? A Julienek meg a Bendák bűvös melódiájú gall sípja azt fütyüli, hogy igen. Mert elhagyták a földi harcok fölötti magasságokat s barbár módon leszálltak a piszkos és kavargó földre, elvegyülvén a többiek között. Mindenütt ez a látvány az egész világon. Nincsenek fenkölt és magasztos helyek az atmoszféra valamelyik kóbor bárányfelhőjén, ahol az örök Bíró, az írástudó, a Művész ülne s tartaná valamelyik Grál serlegben ama eszmék szent esszenciáját, mely magasabb légkört teremtett a gondolat, az érzés, sőt akarat számára is. Vigasztalan állapot ez. Már nem segít rajta George Grosz nagyszerű szatirikus rajza sem, amelynek az a címe: „Der Dichter schwebet über den Parteien". Mert ez az angyali szárnyakkal s amerikai szemüveggel szálldogáló költő is leszállott a fejtetőre állított világ dolgai közé, a demokratikus parlament kavargásába, a katonai szuronyok, egymásnak menő szegények és gazdagok harcába s valószínű, hogy neki is hivatása van e harcban. Hisz ép ezért támadta meg őt és barátait a bendai esztétikusok hada, akik fájdalmas rezdüléssel, az európai szellemiség nevében vétót kiáltanak 127