Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - Az új szlovák generáció irodalma

indokolást nem adnak, nem hoznak semmi magunknakvaló pluszt, csak epigonizmust jelentenek vagy a szűk politikai szemhatár tendenciáját. A mi művészetünk muszáj, hogy belőlünk nőj jön ki és nekünk szolgáljon, mert vájjon mi volna abból a művészetből, amelyik itt, tudj'isten, csodákat rendezne, de nélkülünk ... Művészetünkben, irodalmunkban teljesen öntudatos életet kell élnünk!" (Az író előadásából, melyet a szlovák katolikus diákkongresszuson tartott 1930 júliusán Rózsahegyen.) Ez a hang az új szlovák írói generáció krédó-hangja, melyet a cikkben éles bírálat és elégedetlenség előzött meg a mai szlovák kultúrállapotokkal és a létező társadalmi renddel szemben. Milo Urban az új szlovák írógeneráció legdomborúbb megnyilatkozása. A szlovákmagyar kultúrérintkezés szempontjából elsőrangú szellemi cselekedet lesz regényeinek magyarra fordítása. Ezekből a művekből tökéletes képet kap a magyar olvasóközönség mindarról a forrongásról, társadalmi és szellemi, politikai és gazdasági másságról, amelybe Szlovenszkó a fordulatkor belelépett. Fel kell jegyeznünk rajta kívül még a legfontosabb neveket : a Laco Novomeskýét, aki Nedeľa (Vasárnap) című verskötetével jelentkezett s új versei azóta csak nagyobb elmélyülést és újabb szépségeket hoztak. Novomeský tudatosan szocialista, de amellett őslírikus tehetség, aki az expressziók és impreszsziók egybekeveréséből énekli a nagyvárosi ifjú forrongását, harcos dühét és kék párákban feloldódó szerelmét. Sorjában hozzátartozik: Jožo Nižnáns k y, a faluból, parasztsorsból városba sodort gyökértelen ember vívódó lelkével, parasztekén meditáló dalaival, úri dekandenciát gyűlölő hevével; azután Ján Rob P o n i č a n, akinek formáját ma legjobban 125