Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - Az új szlovák generáció irodalma

keretekbe helyeződő kisvárosi szellemiségbe. Benső kapcsokat keresett és talált a dolgozó néppel, s ez realizmusának és művészeti ihlettségének elsőfokú meghatározója lett. A szlovenszkói magyar közönség előtt nem ismeretlen a szlovák fiatal nemzedék politikai tagozódása, amelyik természetesen összefügg az új generáció irodalmi harcaival és programjával is. Az irodalom tényleg megszűnt náluk intellektuális játék lenni. Az új szlovák írók hamarosan lerombolták a tapogatódzás és keresés napjaiban emelt külön szlovák elefántcsonttornyot s egyre erősebben ütötték át a szó missziós testén a kor megrázó színeit és öntötték új ritmusba a Költő mondanivalóját. IIa eltekintünk néhány részletjelenségtől: a szlovák új generáció irodalma egy évtized Karszthegyei alatt bújkálva kitört a szabad ég felé s ma a megtalált meder bizonyosságával mutatkozik bárki előtt, hogy művészetben, irodalomban öntudatos életet akar élni, mint ahogy öntudatos és igazságos akar lenni társadalmi szemléletében, Szlovenszkó meg a szlovákság jövőjének kiépítésében is. Innen érthető meg, hogy olyan érdekes jelenséget találunk köztük, mint amilyen a sokoldalú, de egyrétegeződésű Martin R á z u s, aki a generációs vonzódás törvényszerűségével fűződott-forrasztódott ahhoz a nemzedékhez, amelyik a kritika jogán legerősebben támadja épen az ő generációját, az elveszettet, amellyel nem tud számítani a szlovák kultúra új teremtő láza, korszerű társadalmi forradalom vonalán álló programja. És tovább nézegetve: a középeurópai kisnépek sajátosságaival övezett generáció a legérdekesebb jelenségekről számol be. Nem találunk köztük tartalmi egységet, sem az idő s az anyag bőségének megfelelő alkotásokat, sok a tört vonal az egész generációs fronton; renge123