Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - Az új szlovák generáció irodalma

a szlovák társadalmi életben. Emberek jöttek elő, akik még- félig-meddig a magyar iskolákat járták, félig-meddig már cseh tanárok kezei alatt tették le a középiskolai érettségit, a nyelv szépségein merengtek a hajnali verőn s szinte átmenet nélkül tértek fel a társadalmi analízishez. Szembetűnő jelenség az egész új szlovák irodalomnál, hogy összehasonlíthatatlanúl reálisabb és realisztikusabb, mint a fordulatelőtti volt. A könnyű-fajsúlyú virágének és naiv nacionalista irodalom, úgy látszik, nem tudott lényeges helyet szerezni az új generációban. Ott maradt a régi irói nemzedéknél, ott végzi most is a kispolgári színezés, a történelmi romantika halovány életét. Természetszerű, hogy a teljes szlovák irodalom mindenképen elbírja ezt, hisz még nein volt itt oly szerves és öntudatos szlovák kultúrtársadalom, amelyik a fejlődés törvényszerűségében már elfogyasztotta volna mindazokat a szellemi tartalmakat, amiket példáúl az utolsó ötven év európai irodalma kitermelt. De, aki a kora analízisét komolyan végzi és felelősséges munkát vállal, annak számára nem marad más út, minthogy látszólagos természeti fokokat ugorjon át s egyszerre kapcsolódjék be a jelen áramlatába. Az új szlovák generáció nyílván tisztában volt ezzel, amikor első manifesztumaival és első irodalmi alkotásaival megjelent a napok kapuiban. S tényleg: nemcsak kapcsolatot talált a néppel, a szlovák társadalom jelentős rétegeivel, hanem hatása volt az egész szellemi életre és annak tartalmi és formai kialakulására is. Ez az új szlovák generáció második fontos vonása és érdeme. Rányomta a generáció határozott jeleit az egész szlovák szellemi életre, vitaiizmust dobott bele a fordulat faktumával s a köztársaság kialakulásával nyugalomra, feltörhetetlen 122