Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - Köpjük le Coriolánt

Olvastam ugyanis egy prágai magyar hírlapban a magyar Coriolán egyik revizorjának szép vasárnapi cikkét. Sem nagyság, sem emberi őszinteség megkapó láza nem volt a cikkben, mintahogy az író hasonló cikkeiben sem talál az ember két olyan sort, amelyben megmondaná, hogy mi a teendő. De jó volt a cikk, mert Márai Sándor, mindenki úgy tudja, jeles író. Márai Sándor jeles író és derék ember bizonyára, aki miután revideálta a halott Ady Endrét, megeresztette revíziós indulatait Szabó Dezső ellen is. Márai Sándor: köszöntelek e ritka pillanatban! Látom boldog és kissé atavisztikusan pókhasú attitűdödet francia nyegleséggel a Színházi Élet fővárosában, amint decens parfőmök között diktálod véres bosszút lihegő kiélésedet az írógépbe, hogy a pósta elvigye annak a három magyar újságnak, amelynek te korgógyomrú ujságíró-kulik előtt páváskodó hollywoodi sztárja vagy. ó, igazad van neked, aki autódból, titkárod mellől az önzetlen magyar politika jóvoltából, a kilencezer koronás havi jövedelmedből, képes Magazinok hátteréből villantasz egyet monokliddal a Coriolán budai kávéháza felé. Igazad van: üsd le, mert Coriolánnak mondja magát, holott nem is lehet Coriolán, mert hiányzik anyja és felesége, akik igyekezkeznék a fiatalembert lebeszélni sajnálatos tévedéséről. De ezért Szabó Dezsőt le lehet köpni. Mindenben pontos vagy és a köpést is jól végezted el, finoman, mert te úrifiú vagy és a bugrisság őszintesége nem méltó hozzád. De óh drága és derék revizor, nem lehet ilyenkor kikerülni a lólábat. Minden mondásod igaz, amit az ember corioláni komplexumáról mondasz. Én láttam azonban két embert, akkor vasárnap reggel a pozsonyi kávéházban, akik olvasták Dehogy Coriolán című cikkedet, és amikor ahhoz a ponthoz érkez108