Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

3 A kert Van valamilyen bizonytalan eredetű, de tagadhatatlanul meglevő törekvés a falum nyelvezetében: lerövidíteni a (kifejezéseket,. megnyirbálni a szavak hosszát, felbontani az összetett szavakat, és a felével fejezni ki azt, amit az egész jelent. Eredendő igyekezet egytagú szavakkal beszélni, és ugyanilyen fogalmakban gondolkodni. S mindezt úgy, hogy ez a „gazdaságosság" ne menjen a iközölt tartalom információgazdagságának és a gondolkodás árnyaltságának a rová sára. A szérűskertet például egyszerűen csak kertnek hívják vagy esetenként szérűt mondanak, de szérűskertet még véletlenül sem. A szőlőheggyel Is hasonló a helyzet. Földijeim azt mondják: ,Megyek a szőlőbe! ... vagy: Megyek a hegyre. Ha valaki szőlőhegyet említene, finomkodónak tartanák, de érdekes módon, ha városi emberrel beszéltek, megengedett volt a válogatottabb, az irodalmibb kifejezéseik használata. A lovakat közismerten befogják a szekérbe, falum embere nyugodtan azt mondta, amikor még a saját lovaival szekerezett: Megyek fogni! — s még véletlenül sem fordult elő, hogy ne értette volna meg mindenki: a lovait megy bef ogni a szekérbe, szánkóba vagy egyszerűen csak az eketaliga elé, mert az ekét ekelovon — két keresztbe ácsolt fadorongon — húzatta (ki a mezőre. Rövidíti hát falum a szavakat, s egyúttal az értelmüket is módosítja saját szükségletei szerint: a „kert" szó így elsősorban és konkrétan a szérűskertet jelenti .számára, és nem a fgymnölcsöskertet, de a virágoskert például kiskert lett a szóhasználatában. A gyümölcsöskertet, miután nálunk többségében szilvafák vannak benne, lakonikus egyszerűséggel szilvásnak mondja. E rövid nyelvészeti bevezető után, úgy vélem, kitűnik, hogy a kert, amelyikről esetünkben szó lesz, nem egy álta22* 339