Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

lános, közelebbről meghatározatlan kert, hanem konkrétan a mi harminc évvel ezelőtti szérűsikertünk. Mert az udvar, még pontosabban az ölfarakások és száradó gömbfák területe után a Ikert következett. A kerítés mentén sűrű orgonabokrok nőttek. Balra, mindjárt az elején, hogy közel legyen az istállókhoz, a tojás alakúra rakott lóherekazal állt. Szalmával fedték be a tetejét, hogy ne ázzon a drága takarmány. Nagyon vigyázott a gazda a takarmányra — a neve ás jelzi, hogy takargatni, óvni kell —, mert olyan volt ez az állatainak, mint háza népének a kenyér. Még úgy'is „metszették" az összepréselődött lucernát, mint a kenyeret, vigyázva, kocka alakúra, beosztva, mint a drága élelmet. Külön fogalom a parasztszótárban: „megmetszeni" a lóherekazalt. Maga a művelet gondos megfontolás után történt, és a takarmányozás menetében fontos eseményt jelentett. A takarmánykockákat abroszba helyezték, s az abrosz négy „csücskét" összefogva, vigyázva 'Vitték be az istállóba, hogy egy szál se hül'ljon el és vesszen 'kárba belőle; hanyag és semmire nem miegy az a gazda, aki az udvaráról a kertbe vezető utat takarmánycsomókkal hullatja tele, mert állatai 'kenyerét hullatja el. Amikor kamaszkoromban én hordtam az állatoknak a takarmányt és a szalmát a kertből, nagyanyám el nem mulasztotta volna, hogy figyelmeztessen, ha látta, hogy hanyagül fogom össze az abroszt. A lóherekazal mögött, a sövény közelében fiatal diófa állt, mögötte kupolás házikóként a pelyvás terpeszkedett: hat erős faoszlop, rajta csúcsos nádtető, s azon még gömbölyű szalmaréteg borítóul, hogy védje a nádat és meghosszabbítsa élettartamát. Nyár elején, amikor a szalmakazal elfogyott, innen, a pelyvásról is bealmoztak (konok nyelvészek lakják a Ifalumat, erre is azt mondják inkább: bealjaztak) az állatok alá, és csépléskor, az új szalmából frissen befedték. Csépléskor a pelyvás környéke a pokol fojtogató bugyra volt. Közelében állt a cséplődob és az elevátor, s az egyre magasabb szalmakazal tökéletesen bekerítette a bejáratát, elfogta a szelet, a huzatot, a levegőt, a por gonoszul a pelyvahúzó asszonyok fölé magasodott, és szürke ábrázatú ördögökké mázolta őket. Mert a cséplőgépből itt, a törekrázó340.