Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

5 Ělet és halál Gyönyörű ,az idén az ősz. Csupa napfény, szín és ragyogás és meleg. Az eresz alatt — a fal alatt, mondják a falumban — a sima betonjárda egészen felmelegedett, majdnem olyan forró, mint nyáron, a nagy (kánikulák idején. A ikertben, a birtsalmafa körül hétökölnyi, mézsárga almák hevernek a barnuló füvön. Az őszirózsák és krizantémok színorgiiája tombol ó lángolás és viillőzás, fanyar illatukkal teli a levegő. A paprikaszárakon a zöld leveleik között élénkvörös paradicsompaprikák meg hosszú, hegyes paprikák világítanak, bőven piroslik a paradicsom is a szétfolyó indák között. Anyámnak mégsem tetszik az ősz. — Csak fúj a szél, mindig csak fúj, és hozza a .rengeteg port meg a sok tollút.. . istenem, csalk fúj ez a szél.. . Igaza van anyámnak, állandóan fúj a szél. Nem erősen, de kitartóan és kérleihetetlenüil. Száraz, langymeleg nyárutói szél. Békésebb, mint a .hideg novemberi szelek, nem lis beszélve a metsző januári széliről, mely havat kavar, imégáis jobb lenne, ha nem fújna,, és a baromfiudvarból nem hordaná előre a sok 'liba-, kacsa- és tyúktollat. Csak hát ki parancsolhat a szélnek, ki állíthatja imeg? A kutat takaró deszkafedélen, az edényeken,, a szakajtóban levő almán, az uborkán és a ipapnikán, az odavetett ócska kabát redőiiben vastagon ül a por. Az udvar gyér füvének borostáján (fekete, szürke éis fehér tollak ragadtak fenn, belepték a rózsabokrokat, puha, ideges csomókká halmozódnak a szögiletekben, a kapu előtt terpeszkedő kavicsrakás ihorpaszaiban, lapos fehér ikövek és sekély vízmosások akadályain. Este összeszedik a tollakat, reggelre újra ellepik az udvart; olyan ez, mint egy vértelen, szívós invázió. 495.