Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

fokozott mértékben érdeklődött a „dalok" iránt. Még a,pám után is találtam egy sárga vonalas „irkát", amibe az ő jellegzetes hegyes betűivel műdalokat és lakodalmi rigmusokat — hívőverseket, kérőverseket és tálaláskor mondandó rigmusokat — írt. Érdeklődése szükségszerű volt, mert szépem dalolni és sok nótát ismerni előnyt, rátermettséget és vonzó emberi értékeket jelentett a többiekkel szemben. De még ennél is fontosa'hb volt, illetve ebből következett, hogy a legényt „dorozsbának", vőfélynek hívhatták. Mennyi mindent kellett ehhez tudnia! Először ,is szépen felöltözni, nádpálcát szerezni, fehér szalagot és bokrétát tűzni a mellére, aztán lóra vagy kerékpárra ülni, s bejárni a falut, esetleg a szomszéd falvakat, és ügyesen elmondott rigmussal meghívni a rokonokat a lakodalomba. Aztán jókedvre derítő mondókák kíséretében felszolgálni a levest, a húst, a bort és pálinkát, elkezdeni a nó'tázást, megkezdeni,a táncot, ébren tartani a jó hangulatot, legtovább bírni az italt, dirigálni a cigányzenészeket. Mindehhez jó fellépés, 'tapasztalatok s az ilyenkor dalolt nóták ismerete is kellett. A „dalolós" legényt mindenütt szerették, és a lányok előtt is nagy volt a becsülete. Minden törekvés arra irányult: az emberré váló fiatal minél derekasabban állja meg helyét a faluközösségben. Mert a parasztlegény világát — gazda apjáéhoz hasonlóan — a falu határai zárták körül. Mindennapi érdeklődése és mozgásköre csupán a legtávolábbi dűlők széléig terjedt. Különleges alkalomra volt szükség ahhoz, hogy ezeken a határokon túljusson. A vásárok, a szomszéd faluk — Alsó- és Felsőfegyvernek, Vámosladány, Garamszentgyörgy, Nemesoroszi (röviden: Oroszi), Kis- és Nagypeszek búcsúi és táncmulatságai adtak ilyen alkalmat, ahová apám legénykorában — vagyis a húszas években — még lovon, hintón vagy „kocsin", később pedig kerékpáron mentek a legények. De csak akkor érezhették magukat biztonságban, ha legény barátaik voltak a faluban, mert minden iközség legénytársadalma vigyázott a lányokra, s mulatságaikon nem szívesen látták az idegen legényt. Ilyen világot láttató esemény volt még a sorozás, amikor szekéren vitték a sor 396.