Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

sen beköszönni, beszélgetni, emberségesen viselkedni. Ezekről a .kérdésekről a szülei nem beszéltek a parasztlegénnyel, megbírálták, szidták, ,ha rosszat tett e téren, de nem tanították. Puritán szégyenérzet és szemérem gátolta meg, hogy apa és fia, vagy anya és fia i.lyen témáról beszélgessenek. iA 'lányokkal talán .más volt a helyzet, de a parasztfiú a nemi életről szerzstt ismereteit legénytársaságban szerezte meg. Visszatérve a nagy eseményre, a szertartás a kocsma különszobájában folyt le. Hosszú L alakú, asztalsor mellett ültünk, ikeresztapa és jövendő k ereszt fia egymás .mellett. Mindenki ismer mindenkit, .mintha egy nagy család tartana rokoni találkozót. A hangulat fesztelen, de emellett ünnepélyes és komoly, mlint .minden igazi közösségi eseményen. A szertartás egyszerű, de így is önállóságot követel. Az „elsőlegény" bevezető beszéde után, .melyben jogaikra és kötelességeikre iinti a suttyókat, a páros szerepsk .következnek: a keresztfiú poharát emelve mondja: „Eddig hívtam (pl. Lajos) bátyámnak, ezután 'hívom keresztapámnak!" Mire az idősebb: „lEddig hívtalak (István) .öcsémnek, ezután hívlak keresztfiamnak!" A valóságban az öcséim-bátyámozás mlár nem élt a közhasználatban, és a tegezés vagy magázás kritériuma az volit, hogy a fiatalabb az idősebbel járt-e iskolába. Akik együtt koptatták az iskolapadot, azok tegeztek egymást, de a rítus — jellemzően — szóhasználatában megőrizte az emelkedettebb megszólítási formát. A fogadjalomtétel után keresztfiú és keresztapja fenékig ittak egy-egy ;po.hár bort vagy pálinkát, és keményen kezet fogtak. A kölcsönös fogadalomtételek elhangzása után ivás és. éneklés következett, s az újdonsült legények sorban elkezdték a „nótájukat". Ez már ízelítő az elkövetkezendőkből, imert a mulatáso.knak elengedhetetlen kelléke a nótázás, a dalolás; a legénynek nótája kell, hogy legyen, amit el kell tudnia kezdeni úgy, hogy a hangjával szégyent ne valljon. Az éneklés — dalolás — a közösségi élet fontos mozzanata: mulatáskor (kocsmában, lakodalomban, este a faluban), a templomban vagy temetéskor egyaránt. A parasztlegény életében volt egy — korai — szakasz, amikor 395.