Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág
Szabadesés
kellemetlenül illatozva ragadt a kenőcstől. A (keze is ragacsos lett, alhogy hozzáért. Gyorsan levetette az ingét, zavartan nézte rajta a foltokat, és közben félszegen Bozsenára vigyorgott. — Semmi... semmi... — mondta gyorsan, visszafojtva keserűségét, mert a nagyszerű .pillanat visszahozhatatlanul •eltűnt, s vállalkozása csúfos kudarcba fulladt. Egyszerre eszébe jutott, hogy ha itt találnák őket, az asszonynak azonnal felmondanának,, őt pedig kitennék az internátusból. Rosszkedve lett. Leült az asztalhoz, és kibámult az ablakon, az asszony kedveskedve átkarolta a nyakát, törülközővel letörölte hajáról a pasztáit, és megkérte, hogy ne haragudjon rá. Morvái nézte őt, és bosszút forralt, mert látta, hogy Bozsena nem tudja elrejteni pajzán jókedvét.