Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

III 1 A Grand kávéházban tíz méter magasan ül az ember az ut­ca felett. Az erdőszéleken vadászok ülnek így összetákolt magaslesükön. A Manderla tizenegy emeletes épületét a fő­utca forgalmának közepébe emelték, s alapzatát, mint egy vízbe nyúló szirtet, morajló gépkocsi- és embertenger ostro­molja. Kiugró tömbje alatt, a nyolc hatalmas tartópillér között az év nagy részében fúj a szél. Olyan ez az utcasa­rok, mintha elrejtett óriási ventillátorok fújnának rá sodró légáramlatokat. S a sarok felett az első emeleten a kávéház. Ha az ember az ablak mellett ül, állandóan érkeznek feléje az autók, és eltűnnek alatta, soha többé nem látja őket. A villamosók szinte karnyújtásnyira csörömpölnek. S a kór­ház felől újabb autósor jön, egyenesen nekimegy az épület­nek, és kifut a szemlélő látóköréből, mintha az épület látha­tatlan, óriási gyomra nyelné el. Ülünk a kopott bársony­ülésen, és előttünk lüktet a város fő ütőere. Az emberek szakadatlanul vándorolnak az utca egyik oldaláról a másik­ra. Gyerekkorunkból a hangyák jutnak eszünkbe, azok ván­doroltak ilyen szorgalmasan és fontoskodón az erdei ösvé­nyeken, tojásailkat és száraz fűszálakat vonszolva maguk­kal; az emberek táskákat, csomagokat, bevásárlőszatyrokat visznek, és egymásba ütődnek velük. Néha összefutnak, megnéznek valamit, kíváncsian ágaskodnak egymás háta mögött.. . Morvái az ablak mellett üli és ír. Előtte fél deci vodka és szódavíz. És az utcán az élet maga. Cikket kért tőle egy lap szerkesztője, megrendelésre dolgozik. Jó érzés megren­delésre dolgozni, mert a közlés biztos, csak a cikk jó le­gyen. Morvái csupa buzgalom és komolykodás, jövendő író­nak képzeli magát. Karinthy is kávéházban írt, ő is ott ír. 39

Next

/
Thumbnails
Contents