Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

'leg nyári és kora őszi esős napokon ide húzódott a férfinép szunyókálni egyet az örökké mozgó és .nyugtalan asszonyi szemek elől. (Mintha ma is hallanám: — Hol ez az ember? Biztosan a pajtában alszik!} Aratás előtt és köziben is, esős napokon itt fonták az aratók rozsszalmából, vagyis zsúpból a szalmakötelet. Még komolyabb munka volt a szecskavágás: a nagy kerekű szecskavágó egész nap hersegtette az árpaszalmát, takarmányt, röpködött körülötte a miszlikbe vágott száraz lóhere, és a hajtő úgy hajlongott a hosszú kallantyűba fogózva, mint sivatagi arab a kelő nap előtt. Nagy, kétszárnyú fakapuk nyíltak a pajtába, az egyik az udvar felé, a másik a mező felé; a kapukon még kisebb faajtók: befelé a pajtaajtó, kifelé a kertajtó. (Lám, állandóan munkál az önkényes és egyszerűsítő, gyakran logikátlan nyelvi fogalomalkotás: miért nevezték el a pajtából a kert alá nyíló kis ajtót kertajtónak, amikor a kert befelé, az udvar felé volt.) A nagy kapuk nyikorogva nyíltak, nem jól zártak, réseiken állandó fuvallatok és huzatok szöktek a pajtába, és szorgalmasan lebegtették a tető horoggerendáin lógó pókhálókat. A kitárt kapukon a megrakott hosszűszekér (a szénásszekér elnevezése) is befért. Benn a hodályban, baloldalt vastag oszlopokból és erős rudakból ,,állást" építettek a len, árpaszalma, széna részére, alatta a törek kapott helyet. Jobboldalt, a földtől egészen a tetőig a gomboshere vagy a lucerna helye volt, egész kazal kerekedett itt belőle, amely a kerti kamra padlására is ráfolyt. Mert a pajta jobb sarkában vályogfallal és padlással kirekesztettek egy kisebb helyiséget: ez lett a kerti kamra. Árpát és zabot tároltak itt hombárokban, búzát ritkábban, mert a kenyérgabonára a tolvajok miatt jobban vigyáztak, a kerti kamrából könnyebb volt lopni. A kerti kaimra már bővebb termést és jobb módot jelentett, annak volt rá szüksége, akinek a gabonája nem fért el az udvari kamra hombárjaiban vagy a háza padlásán. A kert is gyerektanya volt, a bontakozó képzelőerő táptalaja, a fantázia gazdag lehetőségeket nyújtó élettere. Télen a havas tetejű szalmakazlakban a verebek hálnak — aki ügyes, kézzel is mögfoghatja őket. A pelyvás mellett, 343.