Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

de magas hó esetén lovas szánnal hordták szét a határban. Gyakran hideg, esős és széles idők voltak trágyahordás idején, néha hóvihar söpörte végig a batárt, máskor orkánszerű szél, majd apró szemű, sűrű eső szitált, amely már-már ellenálló közeget jelentett az élők .mozgásának, körülvette és bebugyolálta az embert és állatot, a tárgyakat és a földeket — mindenhová behatolt. Önként vállalt, szigorú fegyelem küldte ki ilyen időben a parasztembert a határba. Ha a nagyapám azt mondta: ma nem megyünk sehová! — akkor nagyon alkalmatlan időnek kellett lennie a mezei munkára. Aki a határban a messzeség képzelt egyenesein lomhán elmozduló és lassan úszó trágyás szekereket nézte, olyan akadálytalannak és pulhának látta a vonulásukat, hogy bizonyára nem gondolt arra: a trágyahordás lő és ember erőpróbája. Amikor a székér már beállhatott a „gödörbe", mélyen fölvágta a felpuhult talajt, a kerekek néha tengelyig süllyedték a .barna ragacsba. ,S a szekeret annyira megrakták, hogy a lovak éppen ki bírják húzni a trágyagödör lejtős mélyedéséből; félig rakott szekérrel nem gazdaságos a szekerezés, megszólják érte az embert, és lebecsülik (a lovait. Az érett trágya megfeketült,, ásóval lehet vágni, és olyan nehéz, mint a sár. A legfontosabb és a legnehezebb pillanat a megrakott szekér indítása: a jól összeszokott — jól húzó — pár lő egyszerre feszül az istrángnak, szinte hallhatóan ropognak az inak, a szekér kerekei lassan megmozdulnak, túrják a képlékeny talajt, de forognak. Szilaj erő [jelenlétét érezni lassú elmozdulásukon. S mintha a lovak is tudnák vagy éreznék, hogy ez a döntő pillanat, szinte térdrerogyva vetik bele testük súlyát a hámba, és egyre gyorsuló apró léptekkel, majdnem vágtában ragadják ,ki a szekeret a gödörből. Az udvar kemény, köves részén aztán apám megállítja őket. Fújnak egyet, a igazda még bemegy a házba, mond valamit, iszik vagy cigarettára gyűjt, és felül a szekérre. Innen már könnyű indítani a szekeret. A rossz lovak azonban Indításkor nem egyszerre feszülnek az istrángnak, topognak, haboznak, „táncolnak", és hol az egyik, hol a a másik ránt a szekéren, „fűrészelnek", ahogy nálunk mondják a gazda ordíthat rájuk, szitkozódhat, ütheti őket az os334.