Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

torral, alkkor sem indítják meg a székeret, ,le kell raknia a trágyáiból, vagy segítséget kell hívnia. Gyakran a kocsis Is nekifeszül a szekér lőcsének, de még a ház népe is segít a lovaknak, ha kell, csak a szekér kikerüljön valahogy az udvar kemény talajára. Mert a többi már könnyebb, az úton a szekér könnyed gurulása mellett a lovak is megpihennek, a gazdából meg kifújja a szól, kiáztatja az eső és kicserzi a fagy a .mérget, hogy megbízhatatlanok a lovai; ha viszont jó húzók, akár rájuk is bízhatja imagát, csak a gyeplő apró rándításaival jelzi, hogy merre forduljanak. Az időjárás ár­mánykodását vagy «dühöngését meg mindenképpen el kell viselnie az olyan embernek, aki közvetlen kapcsolatot tart fenn a természettel, és nehéz munkával csikarja ki tőle a kenyérrevalót. Elhagyva a trágyadombot, az udvar vége. a baromfié és a gyerekeké. Itt élik le nappalaikat a tyúkok, libák, kacsák és kiscsibék, és rendszerint a gyerekek is itt játszanak. Mert itt több olyan hely, tárgy és részlet található, amely meg­mozgatja a gyermek képzeletét. A ifiú és a lányka a pajtá­saival például lakást rendezhet be a sertéséi padlásán. Disz­nóólnak, illetve lábas ólnak hívják nálunk ezt a faépítményt, azért, mert nagysága szeriint négy vagy hat erős oszlop tart­ja a vázát, amelyeknek alsó vége félméteres lábakként hor­dozza az ólat a föld felett. Hagyomány és tapasztalat sze­rint egyformán épültek föl ezek a „lábas ólak", érdemes róluk néhány szót ejteni. Keményfából készülnek, mert az örökké éhes sertések a fenyődeszkát szétrágnák, pedig eze­ket a masszív építményeket építtetőjük több nemzedék szá­mára készítteti, úgy öröklődnek. Rendszerint kétrekeszesek, két csapóajtóval, melyeket etetéskor lógó fagamó­val (gajimóval) akaszt ki a gazdasszony, hogy az .elöl levő favályűkba öntse a moslékot vagy szemes eledelt, répát, tö­köt. A ketrecben a dlisznók gömb f a padlón hevernek, de té­len szalmát is adnak alájuk, ha nagy a hideg. Azért van szükség a megemelt padlóra, hogy az ól alá csoroghasson a sertések vizelete, lehulljon ürülékük, ezért a lábas ólak alatt a talaj fölázott, csatakos és/penetráns szagú. Oldalajtajuk is van a rekeszeknek, amelyeken vágáskor az ölésre ítélt hí­335.

Next

/
Thumbnails
Contents