Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

3 A 'konyhában zengve ütött a falióra. Halvány fénysugár szűrődött a ritka függönyön át a szobába. Odakünn még sötét van, a szobában hideg. Ahogy a dunna alól kitette a karját, úgy érezte, mintha valami hűtő folyadékkal öntötték volna le a bőrét, gyorsan visszadugta csupasz karját a melegbe. A szobában ritkán fűtöttek, a ifalak nem tartották a meleget, hideget lélegeztek, és a döngölt agyagpadlón olyan hűvösen simult a háziszőttes szőnyeg a csupasz talpuk alá, mintha fagyos mohán járnának. Hajnalban utazni, micsoda ötlet, este is mehetne . .. Összekuporodott a meleg dunna alatt, és gondolkodott. Mégis mennie kell. Délelőtt még üres az internátus, és Bozsena, a takarítónő, egyedül járja végig a szobákat. Az égvilágon semmi oka, hogy ebben a poikoliain álimos hajnali órában felkeljen és Pozsonyba utazzon, egyáltalán semmi oka rá, csak az, hogy Bozsena a kék munkaköpenyében egyedül járja végig a szobákat. Anyja halkan motozott a konyhában. Hallotta, ahogy vizet öint a melegítőfazékba, és óvatosan itolja az edényt a tűzhely vasán. Apja csendjben feküdt a sarokban. Bizonyára fenn van már, csak nem szól; gondolkodik. Talán neheztel rá az éjszaka történtekért, de nem beszél róla. Anyja nyugtalan ilyenkor. Soha nem késett még le az autóbuszról, pedig — ha ritkán is — egy évtizede utazgat már; anyja mindig felébreszti. Talán nem is alszik ilyen éjszakákon, fülelve megbúvik a vastag dunna alatt, és az óra ütését lesi, s amikor elüti a négyet, felkel, begyújt a tűzhelyen, vizet melegít, és becsomagol a bőröndbe, megtömi élelemmel, gyümölccsel, semmit el nem felejt. S apja hallgat közben, pedig bizonyára fenn van, és nézi a sötétet. Kinyílt a konyhaajtó, anyja jött be a szobába. Az ágyához lépett, és megérintette a vánkosát. — iNegyed öt... kelned kell. — Igein ... igein ... — S az ágy egyszerre annyira melegnek és a takarítónő oly távoli képtelenségneik tűnt föl ebben a hideg szobában, hogy Morvái megingott elhatározásában: talán mégsem utazik el, vigye az ördög Bozsenát. 28