Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

ségek befolyása alól, s aztán azzal teremt magának lelki biztonságot, hogy magányosan hozott döntéseihez görcsösen ragaszkodik, és következetesen végrehajtja őket. Felismerésében a gondolat következménye volt félelmetes; a főszerkesztő gyűlöli mindazokat, akik kétséget keltenek benne önmaga Iránt, akik képesek bizonytalanságot és határozatlanságot okozni neki, akik előtt zavarba kell jönnie, vagy mentegetőznie kell, mert megérzi fölényüket, s ezeket a zavart keltőket igyekszik könyörtelenül eltávolítani útjából. Már esküdni mert volna rá, hogy az első kedvező alkalommal felmond neki, mert olyan helyzetbe hozta őt, melyben megérezte saját gyengeségét. S Morvái erről olyan szilárdan meg volt győződve, hogy már semmi egyébbel nem törődött, csak azzal, hogy legalább megsemmisítő erkölcsi győzelmet arasson a főnöke felett. — Igen — folytatta határozottan —, te engem tönkre akarsz tenni, főszerkesztő elvtárs! iNem tudom, miért. Megelégedéssel tapasztalta, hogy hat a következetességével, a főszerkesztő szükségesnek tartotta, hogy magyarázkodjon, és tiltakozzon a gyanúsítás ellen, nem akarja tönkretenni Morváit, de több oldalról is kedvezőtlen véleményeket hallott róla, tudomása van arról, hogy a rendőrség is érdeklődött iránta, elhanyagolja magát, magánélete rendezetlen, s mindehhez járul az a tény, hogy riportjával végtelenül kellemetlen helyzetbe hozta a szerkesztőséget, szégyent hozott rájuk, becsületes munkájukra, szocialista erkölcsükre, felelőtlenség volt úgy írnia, s efölött nem lehet egyszerűen napirendre térni, mert az a gyengeség jele lenne, pedig a szocialista társadalom erős, mérhetetlenül erős, legyőzi ellenségeit... Morvái csak hallgatta, és azon gondolkodott, mit mondjon neki utolsó sértésül, mellyel megsemmisíti, mellyel bebizonyítja, hogy erkölcsileg magasan felette áll, s amellyel megnyugtatja önmagát. Végül a szavába vágott. — Magadat véded, főszerkesztő elvtárs, nincs igazad! Hazudsz! Közönséges kis percemberke vagy! Élősködő. Örökölted a jogokat, hogy másokat vezess, de nincs hozzá tehetséged! 287.