Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

fekete nagykabátban, hatalmasan; nem tudta, mikor jött, hogyan került oda, egy szóval sem említette otthon, hogy ő is eljön a mulatságra, talán anyja ment érte, amikor Bíróéktól részegen jöttek vissza. — Gyere haza! — parancsolta apja, és erősen megszorította a karját. Sok tekintet kísérte, ahogy engedelmesen az apjával ment. Fél fejjel alacsonyabb az apjánál, és fele olyan vállas. Hát itt a dolog nyitja, tudtiák, hogy itt az apja, azért nem ütötték meg, csak figyelmeztették, hogy elég a legénykedésből. Apja komoly arccal ballagott mellette, s ő szégyellte magát. -Mit hősködik, milyen indulatok törnek ilyenkor fel belőle, milyen elfojtott vagy megszégyenített ösztönök, mi köze a sárgarigófészekhez és a rigólányhoz? ... Már józanul gondolkodott, és nyöszörögni szeretett volna a megbánástól, aztán a szokásos lelki séma szerint megérezte, hogy cinizmust és pökhendiséget kell magára erőltetnie, mert másképpen ki nem kecmereg ebből a rohadt hangulatból, és dacosan felszegte a fejét. Szótlanul mentek az utcán, a házak ablakai mögött nem volt fény. — Ne akarj te már nagy legény lenni — kérte később az apja, amikor lefeküdtek —, nem illik már hozzád az ilyen mulatozás, vannak nálad fiatalabbak a faluban. Hát hozzám mi illik, akarta dacosan kérdezni, de nem ikérdezte meg, mert >egy új gondolat kötötte le: számítása ellenére hajnalban elutazik, és kettesben találkozik Bozsenával az Internátus! szobában. Mindjárt meg is mondta szüleinek, hogy keltsék fel a Ihajnali autóbuszhoz, mert el kell utaznia. — Menned kell? — kérdezte az apja. — Igen — felelte. — Jó, majd felébresztünk — sóhajtott az anyja, s a szülei csendben maradtak, nem beszéltek a mulatságon történtekről. Morvái aludni próbált, de ittassága visszatért, csuklott és nagyokat nyelt, s közben erősen iszédült. Lehunyta szemét, hogy a barna gerendák ne forogjanak olyan vadul a szoba mennyezetén. 27