Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág
Szabadesés
S most a Mély úton mentek ílefelé az erdő fái között. Betonút is vezetett a városba, de ők a partoldalba taposott, köves ösvényen mentek, és fogták egymás kezét. Lábuk alatt halkan megzörrent a friss haraszt. A betonutat embermagasságú bolthajtásos, kápolnaszerű építmények szegélyezték. Sorra mind omladozott. — Itt források vize csorgott a hegyoldalból, kristálytiszta és jéghideg ... Amikor Máriához jöttünk, poharat hoztam a táskámban, és ittam a vizükből. — Most nem csorgott már víz a hegyoldalból, a bolthajtások tönkrementek, és medencéjük téli volt földdel, kővel és száraz levéllel. A város felől halkan közeledő és egyre erősödő harmonikászó jött fel a Mély úton. — A vak koldus játszik ... — mondta Zsuzsa. — Vagy a falábú ... A vak koldus volt, ült az útszélen, sapkáját maga mellé tette a földre; néhány fehér ércpénz volt benne. Az asszony egy tízkoronást dobott a sapkába. A koldusnak olyan öreg harmonikája volt, amilyet Morvái csak gyerekkorában látott valamikor vándorköszörűsöknél és körhintásoknál, meg élete első mozielőadásán, ahol a némafilmhez ilyen harmonika szolgáltatta a kísérőzenét. A vak öregember a fák felé fordította arcát, és vallásos énekeket játszott. — Istenem ... — súgta az asszony — nagyon régen nem jártam erre, de hiszen itt semmi sem változott... A város házai közé értek, Zsuzsa egy téglafalhoz vezette Morváit. A falat úgy építették, ahogy a kandallók oldalát építik: a téglák körvonalait szürke maltercsíkok rajzolták meg. S a téglák lapján nevek, évszámok és félmondatok: szerelmesek és katonák, bánatos kamaszok és boldog lányok írták nevüket a téglákra. Belevésték, vagy egyszerű grafitceruzával írták fel, fél évszázados ceruzajelek is voltak itt. Az idő tiszteletben tartotta a naiv igyekezetet, hogy az emberek megörökítsék önmagukat. — Keressünk! — mondta az asszony nevetve, és arca kipirult. Világosszürke kosztümben volt, bronzszín haját kontyba tűzte, hogy szabaddá váljon karcsú nyaka. Nagyon szép volt, Morvái nézte, és nem beszélt. 274.
