Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

deztek ide a környékről az emberek, de messziről is eljöttek, és letérdeltek a szobor előtt. Egész nap itt voltak, és lenn a dombon, a vendéglőben ebédeltek. — Ma kevesen vannak, de... jártak itt, nézd, mennyi viasz a földön! ... Jön az ősz. — Gyere, megkeressük a mamikám nevét! A völgyecskét körülölelő földkoszorú túlsó partjához vezette Morváit, s közben nem eresztette el a kezét. Ez a rész messziről meredeken lejtő betonfalnak látszott, melynek dús lombú fák és öregedő bokrok ülnek a tetején, a valóságban kő- és márványtáblák voltak a falba építve, egymás mellé, szorosan. A szobor közelében, ahol a táblák a legrégibbek, magyar és német feliratok voltak rajtuk, a szlovák feliratok a fal közepe táján szaporodtak el. A táblácskák évszámai a század elejével kezdődtek. Mintha a város késel történetét tükrözné a fal. „Mária! Köszönöm, hogy segítettél." „Hálából Máriának." „Mária, pomôž nám." „Maria, hilfe." A feliratok könyörögtek vagy hálálkodtak, s ahogy nézték őket, belefáradt a szemük. Morvái elképzelte, hogy a táblákat hozó emberek ott térdelnek a halvány szobor előtt, és kérik Máriát, hogy segítse őket. Egyszerre térdeltek ott mindannyian, és nem fértek el, sokan a két ösvény mentén térdeltek, és nem is látták Máriát, de mégis hittek benne, hogy segít. Aztán a táblákat hozók elrendeződtek az időben, állandó körmenetté formálódtak, mely az ezüstfenyők mellett haladt el... A fal közepe táján kell lennie a mamikám táblájának, mondta Zsuzsa. Ö is ott ment a körmenetben, rózsaszín szoknyás, lakkcipős lányka volt, finom arcú, kalapos nő vezette kézen fogva... Itt van, szólt halkan. Szegény, szegény mamikám... „Máriának, hálával. T. Mária." Ennyi volt a táblára vésve; egyszerű, szürke kőtábla volt. Zsuzsa puhán megérintette, és végigfuttatta ujjait a betűk fakó rovátkáin. A tábla sarkán apró mohacsomók ültek, és a záporesők barna csíkokat rajzoltak a betűkre. — El tudja képzelni, Morvái, hogy a táblák énekelnek, és az én mamikám is velük énekel? Szép kórus lenne ... — Szép lenne ... 18 Szabadesés 273