Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

asszonynak felesleges a szoba, különben nem adná ki, egyedül és igénytelenül él, nyugdíjat kap, melyből megélhet, s néki, aki a nemzetgazdaság egyik fontos területén dolgozik, és sokat utazik, szüksége van saját lakásra. Ezt a kérelmet ,is elutasították. További kérdéseire az alelnök megnyugtatta Morváit, hogy a fennálló rendelkezések értelmében Széplakynénak joga van a két szobára, és semmilyen indokolással nem lehet tőle elvenni. Törvénysértés lenne, és ilyesmit egyetlen felelős vezető ember sem kockáztat meg. Morvái délután céltalanul csatangolt a városban, Zsuzsáék felé is elmeint, a zöld redőnyök még mindig leeresztve, világtalan szemek az ablakok. Nem volt kedve találkozni senkivel, korán hazament, hogy megnyugtassa az öregaszszonyt. Széplákyné, legújabb szokása szerint, azonnal bekopogott hozzá. Az utóbbi időben szemmel láthatóan eigy pillanatra sem tudott szabadulni nyugtalanító gondolataitól, s amióta aggodalmairól beszélt Morvainak, minden alkalmat görcsösen megragad, hogy a témát tovább bonyolítsa, beszéljen mély belső nyugtalanságáról és a reá leselkedő veszélyről. Arca rángott, szeme zavartan ugrált ritka szemöldöke alatt, szinte külön életet élt arcában. Keze remegett, nagyokat nyelt, és már arra sem figyelt, hogy nyugodt és méltóságos benyomást tegyen Morvaira. Közelinek érezte őt, és képtelen volt előtte nyugalmat erőltetni magára. — Beszélt velük, szerkesztő úr? — Beszéltem, asszonyom. — Mit mondtak? Két karját szorosan az oldalához szorította, tekintete parancsolón Morvái tekintetébe mélyedt, ajka remegett. A télikertben mély hangon és kitartóan turbékolt egy kövér hím galamb. Körner Erika ment át a télikerten, és szokásától eltérően belesett az ablakon. Széplákyné arca egy pillanatra eltorzult a gyűlölettől. — Felhatalmaztak rá, hogy teljes mértékben megnyugtassam önt... — Még gondolkozott, elmondja-e az öregasszonynak az egész beszélgetést, vagy csak igyekezzen megnyugtatni, hogy a lakás őt illeti, és senki sem veheti 17 Szabadesés 257