Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

öl tőle. Végül is úgy döntött, őszinte lesz, és azzal nyugtatja meg a Nagyasszonyt, hogy hiába tettek Kömerék lépéseket, s az anyagbeszerző is hiába szeretné az albérletet felcserélni főbérletre, az igazság és a törvény őt védi. — Két éve Körnerék beadtak egy kérvényt, hogy önt helyezzék kisebb lakásba, és adják nekik az ön két szobáját, mivel ön nem dolgozik, és igénytelen életet él, hozzátartozói nincsenek, az ő lakásuk pedig szűk, nem férnek el benne. A lakáshivatal elutasította a kérvényt. Önt a lakás megilleti, és Körnerék jogtalanul tartanak rá igényt. Azt hitte, megnyugtatja az öregasszonyt, de az lihegve kérdezte: — Az anyagbeszerző is tett lépéseket? — Igen, asszonyom... Annak a kérvényét is elutasította a lakáshivatal. — Tudtam... — suttogta alig hallhatóan az öregasszony — tudtam... Sok-sok éve érzem, hogy ellenem törnek, amióta a férjem meghalt, állandóan érzem... Hová szökjem előlük? Annyira az útjukban vagyok, hogy szövetkeznek ellenem? Itt is útjában vagyok mindenkinek? Mit tegyek? Könny öntötte el a szemét, kezét tördelte, Morvái félt, hogy idegrohamot kap, zavarában megfogta a kezét és megszorította, bátorította. Most látta csak igazán, mennyi belső rettegés él háziasszonyában. Annyit gondolkodott már szegény lelke önmagán és ellenséges környezetén, hogy ha új dolgot.tud meg, azonnal beolvasztja a maga külön, öntörvényű világába, saját érzéseit igazolja vele. Erika visszafelé is benézett az ablakon, és mintha gúnyorosan elhúzta volna a száját. — Kis kurva — suttogta kétségbeesetten és magánkívül a Nagyasszony —, leselkedik! Morvái úgy akarta megnyugtatni, hogy a saját kellemetlenségeiről beszélt. — Becsületszavamra kijelentem, hogy nyugodtan alhatik, asszonyom, önt semmilyen komoly veszély nem fenyegeti. Ne törődjön velük, nyugodjon meg! Sajnos, az én nehézségeim nem ilyen egyszerűek, kissé nyugtalanítóbbak, érti

r asszonyom? Nagygyűlés elé citáltak, és figyelmeztettek, 258.