Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

VIII 1 Reggel, alighogy megérkezett a szerkesztőségbe, hívatta a főszerkesztő. Arca ünnepélyes, mintha gyászbeszédet készülne mondani. S amellett magabiztos, mint az olyan ember, aki szent és nagy ügyet képvisel, és önmaga fontossága tudatában arra is vállalkozik, hogy kellemetlen dolgokat mondjon. Szavai, azon túl, hogy ő ejti ki őket, egy magasabb szintű közösség, egy elvi szempont szavai; megingathatatlan igazuk adja súlyukat. — Végtelenül kényes dolgot kell mondanom, Morvái! A g.-i járási bizottság tiltakozó levelet írt a földművelésügyi osztályt bíráló riportoddal kapcsolatban. Megalapozott és elvi jelentőségű levelet írtak, melyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. Az elvtársak tiltakoznak a vádak ellen, és kivizsgálást kérnek. — Milyen kivizsgálást? — Az elvtársak azt írják, értesüléseidet kétes forrásokból szerezted, és elferdítetted a tényeket. Szerintük írásod éle rosszindulatú. Társadalomellenes szándékkal írtad ... Morvainak semmi sem jutott eszébe a mentségére, megnémult, és nézte a főszerkesztőt. Végül ennyit mondott: — Az igazat írtam. — Az elvtársak szerint nem! — A főszerkesztő hangja megkeményedett és ellenséges színezetet öltött, mintha jelen volnának azok az elvtársak és erre helyeslően bólogatnának: így kell, ezen a hangon kell beszélni Morvaival... Morvaiban lassan éledt fel és erősödött a dacos indulat. Konfliktusos helyzetekben rendszerint utólag jutott eszébe, mit kellett volna mondania, hogyan kellett volna cselekednie. Magányában utólag inzultálta rosszakaróit és 250