Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

és kiderült az ég. Feljött a telihold. Morvái kiment, és mélyen beszívta az esőszagú, lehűlt levegőt. Kinyitották az ablakot, és lefeküdtek. A hold bevilágított a szobába. A derengő fényben sötéten álltak a fal mellett a szekrények és az ágyak. Az ajtó melilett a fogason függő kabátok azt a benyomást tették, mintha mozdulatlanul állna valaki a sarokban. Apja még cigarettázott. Morvái nézte a feje árnyékát, ahogy a fehér vánkoson pihen, és az égő piros pontot figyelte; átrepül a sötéten, fel a fej árnyékához, egy pillanatra felizzik, fényt vet apja arcára, aztán elhalványul, és lebukik az ágy mellé. Megmondom, hogy már nem vagyok főiskolás, gondolta nehéz szívvel Morvái, meg kell mondanom... nem hallgathatom el tovább ... Egyszerre a lefekvés utáni rövid és komoly beszélgetések jutottak eszébe. Néhány szűkszavú mondat hangzott el ilyenkor, mintegy értékelése a napnak és a másnapi teendők öszszefoglalása. Sohasem tartott sokáig a beszélgetés, a fáradt testben a tudat pihenni vágyott, rendszerint addig beszélgettek, amíg apja elszívott egy cigarettát. De a rövidség nem lényegtelent jelentett, ilyenkor mindig fontos dolgokról esett szó. Hogy másnap hova mennek dolgozni. A szőlőbe, kukoricába, répába, vagy a heréket kellene kaszálni? Milyen idő lesz, eső készül, nem ázik majd renden a gomboshere? S rendszerint apja döntött ilyenkor, de anyja néha ellenkezett, és igyekezett meggyőzni apját a maga igazáról. Ilyen rövid beszélgetésen határozták el véglegesen, hogy Morváit iskolába küldik. Szükség lenne rá itthon, de tanuljon, ha van kedve hozzá. Mérnök lesz belőle. S amikor mint diák járt haza, munkaegység és a szövetkezet napi történetei lettek a beszélgetés témái. S amikor apja eloltotta cigarettája világító parazsát, befordult a fal felé, és nehéz teste alatt nagyot reccsent az ágy, abbamaradt a beszélgetés. Apja segítette hozzá, hogy magáról kezdjen beszélni. — Sokat írsz mostanában ... olvassák az emberek. Aztán szólnak, hogy olvasták ... — Van időm írni... — lélegzett mélyet Morvái és várt. 16* 243