Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

sával, négyesével. A földiszeder szúrós indái sűrű szövevényt szőttek a bokrok közé, málnaszerű gyümölcse néhol már színesedett, lila pettyek lepték el. A kökény is kékült, várta az első deret. De a dér még messze van, kár róla beszélni ebben a hőségben, bár, ha megjön az eső, utána lehűl a levegő, s a határra, a szőlőre meg az erdőre rátelepszik az ősz. Szeptember végén majd apró pókok utaznak verőfényben szálló hálóikon, nappal kellemes meleg lesz, de az éjszakák hűvösek. A nap elfáradt a nyárban, reggel későn és unottan kél, este korán tér pihenni. S az erdő olyan színpompás, mint egy naturalista festő palettájának színei. Az emberek a télre gondolnak. A környezetéhez alkalmazkodtak Morvái gondolatai és a környezettel kapcsolatos élményeihez. A téli sízések terepére ért. Dombok és völgyek váltották egymást, gyerekkorában nem szántották fel őket, mert a meredek partok szívós agyagföldjében megálltak az ekével a lovak, nem bírták húzni, annyira ellenállt a föld a vasnak, ezért inkább bevetették lucernával meg szarvasherével, s évekig hagyták háborítatlanul. Lekaszálták a herét, és nem szántották ki, amíg évről évre új zöldet hajtottak a gyökerek. Valamikor urasági földek voltak ezek, és gőzekével szántották őket. Kitűnő, sima síterep volt itt, és kiváló hely az esti és hajnali lesekre; erre váltottak ki az erdőből a mezőre az őzek, rókák és a nyulak, s erre jöttek vissza hajnalban, nappali pihenőhelyet keresni a fiatal vágások sűrűjében. A sízések ... Síléceiket a falusi bognár készítette akácfából, a lécek orrát láng felett hajlította meg, s ezen a helyein a sárga akácfa felszíne megszenesedett. Kötést ők csináltak rá eldobott gyeplőből, kantárszíjakból és hámokból, apró szegekkel szegették rá a lécekre, s a felszerelést mogyorőbotokkal egészítették ki. Később a síléckészítés technológiájában haladás történt: a bognár megtanult vájatokat mélyíteni a lécek talpába, s a mogyoróbotok végére erős vashegyet csináltattak a kováccsal. Csizmában és kesztyű nélkül síztek, hajmeresztő lesiklások voltak ezek, mert a szíjkötés laza volt, a síző bizonytalanul állt a léceken. 233.