Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

soruk ... A mai falu hát mindenben gyengébbnek bizonyult •a réginél, kiderült, hogy az esti mulatság is ,más, jellegtelenebb; cigányzene helyett valami szedett-vedett keverék együttes játszott: hegedű, harmonika, klarinét és nagydob; és olyan számokat játszottak, amiket csak a rádióból és a helyi hangszóró lemezeiről ismertek . .. Hát így ... A falu a város szintjére emelkedik... S az egész gondolatsor valószínűtlennek és groteszknek látszott, felemásnak, mint a kétfejű kisiboirjfú, mert a művelődési házban, a falak menti lócákon, sötétbe öltözött, kendős asszonyok ültek, mellettük színes ruhákban és szilonharisnyában a lányaik, s a legényeik, ahogy bejöttek, megálltak az ajtó előtt egy csoportban, és nézték a táncoló párokat. A terem végében felállított színpadon játszott a zenekar, csupaszon szikrázó villanykörte lógott a fejük felett. Morvainak bárok és lokálok jutottak eszébe, a La Paloma, a Kristály bár és a Grillpark párokra oszló, tarka közönsége, halk zene, hangulatvilágítás, és drága Italokkal fűtött, fel-íeltörő ösztönösség; itt sárfoltok ültek a padlóin, s a táncolók lába alatt porréteg kavargott. Később majd íkannával öntözik a padlót, és olyan szűk lesz a hely, hogy lépni sem lehet, csak topognak és izzadnak a táncolók, nedves kézzel szorítják egymás kezét és oldalt néznek, hogy ne kelljen a másikkal szembenézni, is a sötét fejkendők alól mereven rájuk szegeződnek az asszonyszemek. Anyja ;is itt van valahol az asszonyok között... Nem látja még, de tudja, hogy itt van; régóta nem jár a mulatságókra, de ha ő itthon van, mindig eljön megnézni, hogy kivel táncol. Saját szemével akarja látni, hogy kivel szórakozik a fia. Hozzá illőkkel^e? Tálán még meg is tetszik neki valaki! Sokáig álldogált a legények csoportjában, nézte a táncolókat,, akik egyre többen voltak, s a csárdásnál már forogni sem lelhetett, egymásba ütköztek, és mogorván néztek egymásra a legények, a terem levegőjében meleg párák szálltak. A zenészek néhányszor hosszan pihentek, de a táncosok a szünetekben sem váltak el egymástól, a lányok nem mentek vissza az anyjuk mellé, a terem közepén beszélgettek tovább. Egyszer a padlót is megöntözték. A pilhenő 22