Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

táncosok oldalt húzódtaik; húsvét van, aki nem vigyáz magára, meglocsolom,, mondta a locsoló legény, s az öntözőkannán nem volt permetezőrózsa, sugárban folyt belőle a víz, s a padlón még nagyobb sár keletkezett. A legények verejtékeztek, a lányok homlokán is apró gyöngyszemek csillogtak, zsebkendőjükkel legyezgették magukat, és nevettek, vagy nagyon komolyan és elfogódottan viselkedtek. Mindenki ismert mindenkit, és mégis egyenetlen és laza 'közösség ez, tíz éve ismerkednek egymással az emberek, azóta élneík itt a betelepültek, de igazi közösséggé már csak a következő nemzedékek forrnak majd, s az ő fiaik meg az utánuk következők, vagy talán azok sem, mert a kor és az életforma mindinkább távolodik a zárt közösség eszményétől. A prímás a hegedűjét hangolta, a harmonikás néhány gyors futamot játszott, s a dobos ritmikusan durrogó sortüzeket püfölt a dobja oldalába. A legények a kiszemelt lányok félé készülődtek, s Morvái még mindig csak állt, és nézte a forgatagot. Anyja megkérdezi majd otthon, miért nem táncolt, s ő azt feleli, hogy nem volt kivel... Töprengve állt ott és zsebre dugta a 'kezét, s akkor egy fiatalabb foairátja mosolyogva hozzáfurakodott. Ipariskolás volt, Bírónak hívták: — Gyere hozzánk, Iszunk bort, és játszom neked a hegedűmön ... Azonnal indult, koromsötétben mentek ót a keskeny hídon a patak felett. Bíró szülei már aludtaik, de felébresztették őket. /Középkorú szülei voltak Bírónak, egy ágyban aludtak, magasan púposodó, csíkos dunna alatt, és nem haragudtak a zavarásért, jókedvűen nevettek rájuk. Morvái mosolyogva köszönt, és kőzet fogott Bíró szüleivel, ismerte őket, és úgy érezte, mintha a saját szüleivel beszélne. Az ipariskolás virágos porcelán korsóban bort hozott, és stilt libát tett az asztalra. Először csak ittak és beszélgettek, aztán Bíró elővette a hegedűjét és felhangolta. — Mit játsszam? — kérdezte, és Morvái érezte közben, hogy valami megváltozott körülötte, az egész világ jelentősen megváltozott, egyszerre közelibb és melegebb lett. — Deres már a határ, őszül a vén .betyár... — mondta 23