Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

csak annyival volt érdekesebb másoknál, bogy jó halász volt, keményen ivott, sókat tudott mesélni a világról, melyet öszszejárt, és ige:n, a nyúlpaprikás ... De a front után Varga bácsi már nem volt kommunista, mert elvették az igazolványát. Morvái előtt élesen kirajzolódik ez a régíi, tragikus kép: a Csehországba való telepítés idején jönnek le az utcán a szürkészöld katonai teherautók, zúgnak és hörögnek, hátsó kerekeik magasan dobják hátra a havat. Lassan jönnek, és sorban megállnak a házak előtt; Varga bácsi vagy húsz lépésre előttük jön, fekete nagy kabátban, ünneplő kalapban és fényes szárú csizmában, néha megtántorodik, mert erősen ittas, megáll, leveszi kalapját, és megtörli homlokát, mely jéghideg gyöngyöket izzad a fagyban — akár a halálveríték —, és beszél az embereknek, karját tehetetlenül széttárja. Ök akkor elfutottak, és hetekig nem mentek haza, de később hallották, hogy Varga bácsi így beszélt az emberekhez: Én erről nem tehetek ... egész életemben, kommunista voltam, de én erről nem tehetek ... — Élnek még sasok a Borókásban? — szólalt meg Morvái. — A sasokhoz készülsz? ... Most él ott néhány. Évekig nem fészkeltek a Borókásban, nem tudom, merre jártak, talán kilőtték őket, aztán megjelent egy pár, s az idén már újra itt vannak, és költöttek is. Gombázni voltam arrafelé, és láttam kettőt, a Borókás felett köröztek, és oda is szálltak le. Biztosan ott vannak, csak nehéz megtalálni őket. Túl a szőlőkön tölgy-, illetve bükkerdő terült el, és a dombhátakon sötéten nyúlt kelet felé. Néhol akácos szakította meg: ahol kiveszett a tölgy, gyökeret vert a szívós és igénytelen akác. A Borókás jellegzetes és egyedülálló része volt a tölgyerdőnek; egy vízmosásokkal és fiatal vágások járhatatlan sűrűjével körülvett domboldalon, messze az erdő mélyén a néhány hektárnyi területen borókafenyő zöldellt télen-nyáron. S itt a hozzáférhetetlen fenyvesben embertől háborítatlanul fészkeltek régi idők óta a sasok. Morvái még gyerekkorából emlékezett, hogy a vadászok panaszkodtak rájuk, de nem tudták puskavégre kapni őket, mert a sas óvatos és gyanakvó. 223.