Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

cserépfelületből vékony bordákként ütköztek elő a tetőszerkezet megbarnult lécei. Morvái belépett, a hajlóknak nem volt ajtaja. Körül sem nézhetett, a lécbordák között elsuhanó árnyat látott kivágódni. Kifutott az épület elé; a sövény felett egészen alacsonyan egy nagy fülesbagoly repült, igyekezett észrevétlenül eltűnni, de egy sárgarigó már felfedezte, vészesen elrikkantotta magát, két szarka csatlakozott hozzá, ás gyűlölettel telve üldözőbe vették a nagy bag oly t. Cinkék és verebek érkeztek sebbel-lobbal a fához, melynek törzsére szállt, rövid időn belül népes madárhad szidalmazta és ócsárolta. Kizavartalak rejtekedből, öreg, és most nem hagy békén ez a siserehad, gondolta Morvái. A düledező falak közt megszoktad a nyugalmat, ugye! Visszament a hajiokba; a pincelejáraton sem volt ajtó, a lépcsőt földréteg borította, és lent, a pince közvetlen bejárata előtt, egy dombocskán erős gyalogbodzabokor zöldellt, még gyümölcsöt is termett, nagy fürtű fekete gyümölcsöt, pedig napfényt soha nem kaphatott. A front idején a katonák feltörték a pincéket, és azóta nem tartottak bennük bort. Akkor itatóvödrökkel hordták szét a bort, s amelyik hordót nem tudták kiüríteni, abba géppisztolysorozatot eresztettek, de a kisebb hordóikat felguritották, szekérre rakták és elvitték. Amikor a gazdákat kitelepítették, a hajiokok új gazdái nem törődtek az épületekkel, soknak eladták a fedelét, sőt a falait is házépítéshez, mert a hajiokok jó száraz és könnyen faragható homokkőből épültek. Morvái elé sorban jöttek az ismerős hajiokok. Az egyiknek nem volt fedele, és a padlása rázuhant a pincelejáróra, a másiknak a falai is összedőltek, és a pince fekete torka fogsorként Vicsorgó lépcsővel meredt az égre. Olyan borpince ,is akadt, melynek valamikor kunyhó alakú zsúpfedele • volt, s hogy ez eltűnt, a helyét sűrű szilvabozót nőtte be. Morvái csak azért tudhatta, hogy ott valamikor hajlok volt, s a pince még most is ott van a bozót között, mert azelőtt gyakran mulatott benne. Felért a dombtetőre, s itt néhány ép hajlok következett, melyekben még ma is tartottak bort. Egyiknek nyitva volt 220.