Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

a Borókásban a sasokat. S ha sikerül, kilovom rájuk egyetlen töltényemet, melyet tíz éve őrzök egy nagy forgópisztolyban, alkalomra várva, hogy kilőhessem valamire. Persze te nem értheted pontosan, hogy milyen sasokról és milyen töltényről van szó, melyből nincs több, csak egy, de ezeket majd személyesen elmesélem és megmagyarázom. Mert nagyon rövid időn belül látni akarlak, és megtalálni, olyan tisztán és becsületesen, amilyen Prágában voltál, amikor búcsúzóul integettél a vonat ablakából. Morvái Fél óra múlva az utcán ment, oldalán a megfakult katonai oldalzsák, benne a barna notesz és a forgópisztoly. Traktorok jöttek vele szemben, gabonás zsákokkal púposán megrakott pótkocsiikat vontattak a cséplőgépektől a magtárakba. A traktorosok köszöntötték Morváit. Félmeztelenek voltak, a kezük olajos, és a sötétzöld Skodákat vastagon lepte a por. A traktorosok vállán, nyakán és baján is szürke porréteg ült, de nem az út pora, azt maguk mögött hagyták, hanem a cséplés pora, az a csípős gabonapor, melyet a cséplőgép okád a szalmazárók között és a törekrosta alatt, s amely ott terjeng a gép körül, és mindent belep. 'Morvái befordult az Alsóközön, és már a falu utolsó házai közt járt. Itt kezdődött a szőlőhegy. Hatalmas almafával és sövénnyel kezdődött; ökölnyi hullott almák hevertek a fa alatt, felvett egyet és beleharapott, de eldobta, mert nagyon savanyú volt. S a sövényben, a törpefákon aszalódott a szilva. Valamikor a gyerekek ették le ezeknek a fáknak a gyümölcsét, most itt aszalódott az ágakon, vagy lehullott és veszendőbe ment a földön. Keskeny ösvényen haladt * Morvái, mely állandóan emelkedett, néha elfordult, kanyarodott. A gyalogút két oldalát elvirágzott, sárguló bojtorján, dárdás ökörfarkkóró és fekete gyümölcsű gyalogbodza szegélyezte. A fű bénán nőtt, és betegen simult a földhöz. Szilvafák és diófák lombja között feltűnt az első hajlok cserépteteje. Hiányos teteje volt ennek a borpincének, félig borította csak cserép, s a mohával benőtt és színét vesztett 219.