Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

a gyors nyári zápor paskolja a pléhtetőt. Fiatal férfiak dolgoznak ingujjban, homlokukról patakok indulnak, arcukra csorognak, néha megállnak a munkában, és kezük fejével vagy a zsebkendőjükkel letörlik a verítéket. Kemény és hozzáértést követelő munka a sírásás, mindig a halott rokonai végzik; erős barna 'karjukon kidagadnak az erek, izmuk megfeszül. Öregmama világosbarna földből épült, trapéz alakú dombbá nő a kupolásán táguló, izzó ég alatt. 3 Sokáig aludt. Arra ébredt, hogy a szoba félhomályában néhány éles fénysugár tör bs az udvarról, és feje felett dühös vadászgépekként köröznek a legyek. Anyja lehúzta a redőnyöket, de a réseken beszűrődött a fény, s ez elég volt ahhoz, hogy a legyek megkezdjék napi tevékenységüket. Morvái csupasz felsőteste támaszpont számukra, mint a vadászgépek számára nyílt tengeren az anyahajó. Felkelt, zöldpaprikát, paradicsomot és házi kolbászt reggelizett. Anyja fél liter vodkát hozott az üzletből, mert nem volt házi kisüstijük; evés közben megitta a harmadát. Apja hajnalban elment a cséplőgéphez dolgozni, csak este jön haza. Reggeli után felment a padlásra. A pléhtető alatt forró és -mozdulatlan a levegő, valami belső remegés érződik benne, különben csend, az 'idő is megállt, -csak néha pattan egyetegyet a táguló pléhtető. Forró a pléh, süti a bőrét, ha hozzáér. Régóta tart az aszály, tüzes cserepekből és forró hamuból áll a világ, s a föld kérgén mély repedések a pórusok, minden nedvességét elpárologtatta, olyan, mint egy élettelen bolygó felszíne. Nyugaton, a horizont peremén halványszürke csíikok látszanak, talán délutánra vagy éjszakára ideérnek, és megváltják kínjaitól a határt. Határozott tervvel jött a padlásra, és egyenesen az öreg tulipános ládához ment. A ládának nincs fedele, sokszáz apró lyukat fúrt bele a szú, deszkája révült. Alig látható, színehagyott virágok vannak az oldalán, s köztük egy év213.