Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

van, de mindjárt nem lesz... Isten veled, üregmama, te most elmész, de én csak ezután kezdek gondolkodni rajta, hogy ki voltál, és mit adtál nekem, ami bennem él tovább. .. A férfiak óvatosan ráhelyezik a fedelet a koporsóra, s a szűkülő nyíláson hang nélkül eltűnik a sápadt mezsgyekő. Sokáig igazgatják a koporsó fedelét, majd erős ütésekkel fénylő acélszögeket vernek bele. Egy világot szögelnek .itt le, gondolja Morvái. Egy kort zárnak koporsóba, egy kort az életeimből, a társadalom életéből, egy pillanatot az öröktől fogva való világból... A férfiak abbahagyták az éneklést, s az előénekes nem mondta már be új zsoltár kezdősorait. Néhányan köhögtek, krákogtak, köszörülték a torkukat, s az ősz előénekes levette szemüvegét, és a homlokát törülgette. A neszező csendben Morvái harangzúgást hallott. Csizmás lábak csoszogtak a konyhában — az öregemberek bő szárú, fénylő csizmát húztak kánikulában is a fekete ünneplő ruhához —, félcipők talpa surrogott a konyha döngölt földjén. A mestergerendán festett, virágos tányérok mosolyogtak. A férfiak kimentek az udvarra. Az előbbi két fiatal férfi megfogta a koporsót, és kivitték; Morvái, az anyja, apja és az asszonyok lassan mentek utána. Emberekkel körülvéve áll az udvar közepén Szent Mihály lova; kopott és erős. Mögötte áll a pap. Széles vállú, magas, méltóságos, az arca telt és fehér. A koporsót ráteszik Szent Mihály lovára, igazgatják rajta a csipkéket, négy asszony ráborul, hangosan sírnak. Morvái az apjával és két másik rokon férfival mögöttük áll, homlokuk fedetlen, maguk elé merednek. Gyerekek, fiatal leányok, asszonyok és férfiak nézik őket. Morvainak már nem könnyes a szeme, hallgatja a papot. Szép zengő hangon nagy parasztasszonyokról beszél, akik családjuk erősségei és megtartói voltak, emberség hordozói és erkölcsi példaképek, fémesen kemények, mégis megértően képlékenyek, mint az esti harangszó. Pátoszt hordoztak a pap szavai, de igazak voltak, Morvái tudta, hogy igazak. Éltek ilyen márványból faragott parasztasszonyok, akik a gazdát, az anyát és az embert testesítették meg. Öregmama ilyen asszony volt. 210.