Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

A pap befejezte beszédét, imádkozott, és feltette fekete sapkáját. Utána a férfiak is feltették kalapjukat. Megindultak a kapu felé, a gyerekek és asszonyok gyűrűje széthúzódott, utat nyitott nekik. A pap nyomában haladt a kurátor, az előénekes, ;majd a többi férfi. Az asszonyok félreálltak, s a 'koporsó néhány másodpercig magányosan állt az udvar közepén; hátul a kertben tyúkok jártak kárálva a melegben, a beton itatóvályúk körül szomjasan totyogtak a kacsák, egy .malac kiszökött az ólból, és a váratlan szabadságtól megittasulva, mohón túrt a tormalevelek között. A levegőben fecskék cikáztak, és a szederfán verebek csiripeltek. Morvái egyszerre megfoghatatlannak találta, hogy Öregmama már nem törődik mindezzel, nem avatkozik bele az állatok életének rendjébe, a malacot nem kergeti vissza az ólba, és a szomjazó kacsáknak nem tölt friss vizet. Nem lehet .megérteni, hogy valaiki nincs, ezt csak megszokni lehet. A dolgok hosszú életűek az ember tudatában, addig élnek, amíg imaga a tudat él, így mások halála nem is igazi halál számunkra. Az egyedüli és tökéletes halál az, amikor mi halunk meg. Morvainak már ilyen gondolatai voltak, és eszébe jutott, amikor először utazott repülőgépen, és elképzelte, hogy a repülőgép lezuhan, s ő meghal, és hogy nem tudta elképzelni, hogyan hal meg. Zavaros, de becsületes gondolatai támadtak ezzel kapcsolatban, és arra irányultak, hogy túltegye .magát a halál korlátlan hatalmának igézetén. Minden emberi közül legidegenebb számunkra a halál. A férfiak az utcán álltak, négyesével, ötösével egymás mögött, a menet elején a pap a kurátor és az előénekes között. Négy férfi lépett a koporsóhoz, megfogták Szent Mihály lova vastag rúdjait, és vállukra emelték. Lassan indultak ki az utcára. Éppen ebben a pillanatban érkezett meg a harangzúgás a dombok felől a falu fölé. Két haranggal harangoztak, a halottakat utolsó útjukon két harang kíséri a faluban. Üresek a házak, és kissé fáradtak a nyárban, az emberek itt mennek a temetési menetben, vagy a mezőn dolgoznak. A férfiak énekelték a zsoltárt; négy férfi vitte Öregmamát a falu utcáján, ahol valamikor a Zsemle tehenet 14* 211