Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

a kalap nem engedi hozzá a napsugarakat. Csak az egészen fiatal férfiak arca kerek, sima és piros. Benn áll a férfikórus eleje a koporsó mögött, a vége kint maradt a konyhában. A koporsó még nyitott, díszes teteje letéve a földre, az ablak alá. A zsoltár .megtölti a szobát, a mennyezeit barna gerendái megfürdenek benne. Morvainak úgy rémlik, végtelen mező felett száll a zsoltár, és virágok hajtják meg előtte szirmaikat. Öregmama feje világító mezsgyekő ezen a mezőn, a koporsó csipkéinek és az emberek ruhájának fekete mezején. Szigorú, elhatároló mezsgyekő a senki földjén, lét és nemlét érintkező pontján. Öregmama halott, de még itt van. Szólni tud még a többiékhez; hangtalanul, de érthetően, mert az beszél belőle, aki volt. S ha a koporsó lábától nézi valaki, csak fekete ünneplő csizmája talpát látja belőle, és úgy tűnik fel, mintha ebben a pillanatban Öregmama a két nagy csizma lenne ... — Sokat szenvedett, de tűrte szótlanul — sírt fel egy aszszony. —- Tűrte a betegséget, nem panaszkodott... — A nagyapám sem panaszkodott, mikor fájdalmában a gyalupadra borult, mert az olasz golyó megmozdult a testében és jelezte, hogy megváltozik az idő, gondolta Morvái. Az öregek nem tudnak panaszkodni, csak a fiatalok ... Az asszonyok eltakarják zsebkendőjükkel a szemüket, sírnak. A férfiak éneklik a zsoltárt, egyszerű és érthető szavakkal beszélnek az életről és a halálról. A szobában fojtó és párás a levegő, a férfiak homlokán sűrű gyöngyök ülnek, s az alacsonyan fekvő barna gerendákon sötét foltok terpeszkednek. A nagy állótükörben összezsugorodnak a távolságok és a koporsó méretei. Öregmama feje csillogó, sápadt fémkorong benne. Morvái a koporsó mellett áll, és figyeli magát a tükörben. Arca szomorú, színtelen; fekete és fehér foltnak látja magát: fekete a ruhája és a nyakkendője, fehér az arca és az inge, mely kabátja alól elődereng. Két fiatal férfi felemeli a koporsó fedelét. Az asszonyokra néznek. Azok felzokognak, sorban a halotthoz lépnek, hosszan nézik; Öregmama szeme ne,

m rebben. 'Morvái is nézi; választó mezsgyekő, lét és nemlét közös pontjain, még 14 Szabadesés 209