Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág
Szabadesés
gyerekkori emlékei fűződnek. Mulatságos történetekre emlékezett tovább, melyek ugyancsak itt estek meg: -egy évtizeddel ezelőtt az öreg, basszus 'hangú előénekesnek akadt egy középkorú, bariton hangú vetélytársa. Nyilvános párbajukra még most is jól emlékszik. Hosszan elnyújtották mindketten a zsoltárok végét, hogy ki bírja tovább tüdővel, a többiek alig győzték kivárni. Az öreg basszus minden erejét beleadta a csatába, de nyilvánvaló lett, hogy a fiatal bariton nem enged. Az aggastyánnak át kellett adnia a helyét, meg is halt rövidesen. így ábrándozott Morvái, s arra rezzent fel, hogy a padok megreccsennek, az emberek felálltnak, és énekelni kezdenek. A pap és az egyik kurátor felhajtja a templom közepén álló asztal bíbor bársonyterítőjét, és elrendezi rajta a kenyérszeleteket. A kurátor most bort tölt a két ódon aranyserlegbe. Közben nem hal el az éneklés, és a férfiak sorban megindulnak az asztal felé. Megállnak a pap előtt, elveszik kezéből az apró kenyérszeletet, szájukba teszik, és lassan megkerülik az asztalt, aztán a pap a serleget nyújtja feléjük, kortyintanak, és a helyükre mennek. Egyszerűségében is .méltóságos szertartás, megfogja az embert talán azért, mert olyan komo'ly arccal kortyolnak a borból. Amikor a lányokra került sor, magában elmosolyodott. Ö is így ment a konfirmáció után az asztal körül, szájában a szelet kenyérrel; zavarkeltő és szokatlan szertartásnak bizonyult, mert megilletődöttségében nem bírta lenyelni a kenyeret... Csak rajta, biztatta magát, nyeld már le, hát mi lesz véled? A pap már a borral teli serleget nyújtotta feléje, s a kenyér még mindig nem csúszott le a torkán. Parányi jókedvet látott felvillanni a pap szemében, nagyokat nyelt, szinte fuldoklott, de okosabbat nem tudott kitalálni, mint hogy a szája szegletébe tolta a kenyeret, úgy ivott a boriból. Kínos zavarában imádkozni is elfelejtett. Hazafelé mentek már a templomból, amikor anyja megkérdezte, miért nem ment le úrvacsorázni a többiekkel. — Féltem, hogy zavaromban nem bírom lenyelni a kenyeret — felelte mosolyogva, s az anyja gyors odapíllantással ránézett: okosabb tréfát már nem is tudtál volna kitalálni? 18
