Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

2 A cigányok ebéd közben jöttek be az udvarba. A konyhaajtóban álltak meg, és játszani kezdtek: egv prímás, egy kontrás, egy klarinétos és egy [nagybőgős. A szomszéd faluból valók, apja régi ismerősei. Ök játszottak harminc éve a lakodalmán, s azóta is minden nagyobb ünnepen eljönnek hangszereikkel ünnepet köszönteni. Szélesen mosolygó arccal, fehér fogukat villogtatva húztak egy régi csárdást; előre örültek a barátságos fogadtatásnak és a pénznek, amit kapnak majd. Morvaiéknál mindig kaptak pénzt, apja soha nem beszélt róla, de bizonyára azért kedvelte őket, mert élete legszebb napjára emlékeztették, s az akkori nóták mélyen a lelkében maradtak. Nem hagyták abba az ebédet. A konyhaajtó üvegén át nézték, ahogy nagy igyekezettel játszanak a cigányok. A prímás hajladozó felsőtesttel énekélte a szöveget; arról volt benne szó, hogy a szőlőbogyóból soiha nem lesz kadarka, és hogy a dalban szereplő egyén három hétig nem megy haza, s így az asszonynak nem lesz igaza ... A prímás nevetett, a klarinétos orcája gömbölyűre duzzadt az erőlködéstől, s a nagybőgős úgy fűrészelte testes hangszerét, mintha vonójával hatalmas tölgyet akarna a földre kényszeríteni. — Kínáld meg borral őket! — mondta az apja, s ő kiment a boros üveggel és két pohárral. A zene elhallgatott, és a prímás nagy hangon boldog ünnepekeit kívánt. Jó, jó, intett ki apja az asztal mellől, igyatok .. . Szép nagy fia van, lelkendezett a prímás, ilyen kicsi korából emlékszem rá, amikor még csak járni tanult... és mutatta a kezével, hogy milyen kicsi volt akkor Morvái, s a többiek bólogattak, hogy ők is emlékeznek rá. Hallottam, hogy mérnöknek tanul, és az újságokba is ír, okos gyerek, úriember lesz belőle ... Megnőnek a gyerekek, mi meg megöregszünk ... A nyitott konyhaajtón át beszélgettek. Űjból töltött a cigányoknak, s azok a nótája felől érdeklődtek, hogy eljátszanék. Nem tudjátok ti azt, tréfált velük, de azért mosolyogva mondott egy dalt, mert egy régi történet jutott eszébe. Tizennégy éves volt, amikor a kocsmában legénnyé avatták, 2* 19