Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

előtt már ő tartott ügyvédbo j t árakat, és jó híre volt a városban; így hát mindenki láthatja, hogy szabályos és takarékos életutat futottak be, a hegyiparkli villát nem örökölték, sem nem igényelték ki, mint ahogy a mai lakója vette el tőlük a háború után. Takarékosan éltek, és mindenre, amijük volt, becsületes munkával szerezték és gyűjtötték össze a pénzt. Mindenért megdolgoztak. S az ezüstkészleitek, a képek, a villa berendezése mind annak a régi világnak az érvényes törvényei szerint került a birtokukba, nem .lopták, neim rabolták össze, sorsjegyen sem nyerték, becsületes munkával szerezték. Morvaii el-elkalandozó gondolatokkal hallgatta az elbeszélést,, és az izgatott szavak patakká dagadtak; derékig állt a patakban, és visszafelé nézett a forrás felé. A nagyanyja is szerző asszony volt, a parasztvilág törvényei szerint élt, becsületesen, a másét nem kívánta, de a magáét nem engedte, s az adott lehetőségek között földet szerzett, hold földet hold után. S közben szigorúan takarékoskodott, munkásokkal! is dolgoztatott, és főzött niekiik, s azok meg voltak elégedve a főztjével, mert mindennap húst kaptak ebédre és a legtöbbször vacsorára is, rántott bablevest füstölt hússal, reggelire szalonnát, juhtúrót és báróim pohárka pálinkát. Becsülték a nagyanyját és a nagyapját a faluban. Tenyérnyi szürkészöld kép 'maradt róluk: hatalmas szál, bajuszos katona fogja egy főkötős asszony kezét, akinek fekete ruhája bokáig ér le, s mindkettőjük nézése merev és komoly, Morvaii nézte Széplakyt a képein: a nagyapám Szerbiában harcolt, ügyvéd úr! Sántán jött haza, és néha olyan fájdalmai voltak, hogy a kamrában ráborult a gyalupadra kínjában, de egy szót sem szólt, némán szenvedett: golyó maradt a hátgerince közelében, és kínokkal jelezte az Időjárás változását. Széplakyné már a régi életükről beszélt; szép és harmonikus életet élteik, nagy társaság járt hozzájuk, csupa művelt, tekintélyes ember, a város előkelősége; s az ezüstkanalak újra megcsendültek, mint a harangok, melyek valakit vagy valamit temetnek, a porcelánok halkan pengtek ... A Nagyasszony férjét a városi tanácsba is beválasztották, és a villa szobáiban puha szőnyegeken, halkan jár172.